Évszázadokig Jeruzsálem volt a világ közepe

A középkori világtérképeken ugyan elég sok olyan furcsaság szerepelt, amiket mostanában hiába keresnénk az atlaszokban, de a szokatlanul ábrázolt kontinensek, az óceánokban lakozó tengeri szörnyek, a habokból kiemelkedő, látszólag tetszőleges helyekre felskiccelt sellők mellett volt egy fix pontjuk: a világ közepe, pontosan Jeruzsálemben.

Bár az egyes térképek között kidolgozottságukban, pontosságukban nagy különbségek voltak, az alapstruktúra hasonló volt: a kör alakúként ábrázolt Föld három ismert kontinensét a szélen a világóceán folyta körbe, maguk a kontinensek pedig meghatározott rendben jelentek meg: fölül Ázsia, alatta a baloldalon Európa, jobbra Afrika. Középen pedig, ezek találkozásában Jeruzsálem, a világ spirituális és így térbeli centruma.

Jeruzsálem természetesen teológiai okokból került középre:

Így szól az Úr Isten: Ez Jeruzsálem; a nemzetek közepébe helyeztem, és köréje az országokat

— áll Ezékiel jövendölésében, de Krisztus kereszthalála és feltámadása miatt is Jeruzsálem az Isten-ember kapcsolat kiemelt tere, a kereszténység igazi axis mundija.

A mappamundiknak ez a háromosztatú, vagy – a körben lévő kontinensek elhelyezkedése miatt – T-O-nak nevezett típusa a keresztes háborúk után lett általános. Mai szemmel nézve persze furcsán keveredtek ezeken a praktikus útmutatások és a vallási szimbólumok. A középkori kozmológiába bepillantást nyújtó Ebstorf-térképen első pillantásra úgy tűnhet, hogy teljes kavalkádban keverednek a teológiai és a valós utazóknak szóló utalások, de az egyértelmű, hogy a tényleges távolságok nem nagyon izgatták a térképet rajzoló szerzetest.

Szemben a Ptolemaioszhoz visszanyúló, északi tájolású modern térképekkel, ezen az ekkor szokásos módon kelet van fent. Ennek az az oka, hogy az Édenkertet is keletre, valahová Mezopotámiába tették, logikus, hogy annak kellett felül, Istenhez legközelebb lennie. Az 1234-ben, egy bencés kolostorban összevarrt kecskebőrökre festett (és a második világháborúban Hannover bombázásakor megsemmisült) Ebstorf-térkép ezen kívül is tele van vallási információkkal. A háttérben a megfeszített Krisztus alakja látszik: feje keletnek, kezei észak és dél felé nyúltak ki, lábai értelemszerűen nyugaton nyugodtak.

A három hagyományosan ismert kontinens újabb vallási szimbólumáttétellel a szentháromságra utalt a jóval későbbi, 1581-es Bünting-térképen. Ennek az érdekessége, hogy a kontinensek valós formájától teljesen eltekint, azokat egy háromlevelű lóhere leveleiként mutatja, metszéspontjukban ismét Jeruzsálemmel (és az európai levél közepén ott áll az Ungarn szó is). Mivel ez már a nagy felfedezések korszakában született, plusz nehézség volt, hogy mit kezdjen a spirituális rendet megbontó új geográfiai ismeretekkel. A problémának az lett a megoldása, hogy Amerika ugyan felkerült, de csak a távoli perifériára, a bal alsó sarokba. Érdemes megkeresni a Vörös-tengert Ázsia és Afrika között - nem lesz nehéz, mert az itt valóban vörös. A Bünting-térképen egyébként kirakták mozaikból a jeruzsálemi városházánál, ha valaki a világ közepén jár, láthatja.