Az Ecstasyt egy katolikus papnak köszönheti a világ

Az ecstasy a nyolcvanas évek óta népszerű szintetikus partidrog. Hatóanyagát, az MDMA-t (kémikusul: 3,4-metiléndioxi-N-metil-amfetamin) 1912-ben a német Merck gyógyszergyár laborjában szintetizálták először, de a vegyülettel egészen a hetvenes évekig nemigen kezdett senki semmit.

Ekkor fedezte fel újra Alexander Shulgin amerikai kémikus, aki szintén nem tartotta különösebben érdekesnek az anyagot, amíg meg nem hallotta az egyetemen terjedő pletykákat arról, hogy a szert kémikustanulók rekreációs drogként használják. Shulgin is kipróbálta, és rá is szokott az anyagra, amit kalóriamentes martininek nevezett.

Shulgin 1977-ben megkóstoltatta egy nyugdíjas pszichiáter barátjával, Leo Zeff-fel, akit egészen lenyűgözött az MDMA pszichoaktív hatása, annyira, hogy vissza is tért az aktív praxishoz, és a szert elkezdte a páciensein használni. Ő úgy nevezte, a lélek penicillinje. Pár év alatt az MDMA elterjedt az amerikai pszichiáterek között, akik jó hatásfokkal alkalmazták emocionálisan elzárkózó páciensek megközelítésére, párterápiában, poszt-traumatikus stressz kezelésében, súlyos depressziós betegeknél. Mivel a pszichiáterek tartottak attól, hogy az LSD-hez és a meszkalinhoz hasonlóan a szer kijut az utcára, és végül betiltják, igyekeztek titokban tartani a használatát. A nyolcvanas évek elejére így is egy 4000 fős pszichiáter-hálózat használta az MDMA-t, aminek akkoriban Adam volt a neve. A páciensek természetesen nem tudták, mit szednek.

A pszichiátereknek az MDMA-t eleinte az úgynevezett bostoni csoport gyártotta, ez a keleti part elitegyetemeiről, főleg a Harvardról és az MIT-ről verbuválódott professzorok titkos csapata volt. Ezek az elismert kémikusok senkitől sem zavartatva állíthatták elő a drogot a laborjaikban. Még azzal is megpróbálkoztak, hogy a New York-i partikultúrában MDMA-ra cseréljék le az akkori divatdrogokat, a kokaint és a heroint - ugyanis úgy gondolták, hogy az ő anyaguk sokkal kevésbé káros az egészségre. A kereslet az MDMA-ra egyre nőtt, ezért a bostoni csoport mellett létrejött egy második gyártó-terjesztő központ, a texasi.

És itt jön a képbe mai sztorink címszereplője, Michael Clegg atya, gyakorló katolikus pap Dallasból.

Clegg a texasi csoport tagja, később vezetője volt, és egészen lenyűgözte az MDMA hatása, spirituális élményt kapott tőle, azt mondta, olyan volt, mintha Mózes szavait hallaná a Sínai-hegyről. Clegg úgy gondolta, ez az élmény mindenkit közelebb hoz majd Istenhez, és a csoport eredeti szabályait felrúgva elkezdte fűnek-fának osztogatni a tablettákat. Aminek egyébként ő adta az ecstasy nevet, saját magát pedig az ecstasy misszionáriusának tartotta.

A kereslet persze berobbant, ahogy Dallas városa rákapott a drogra, így Clegg egy idő után már pénzt kért a szerért, hogy a gyártás költségét fedezze. Clegg pár év alatt milliomos lett az ecstasyból, ami legális szernek minősült, így a dallasi éjszakai klubokban legálisan lehetett a pultnál vásárolni, de volt egész Texasból hívható telefonos rendelőszolgálat is rá. 1984-ben Clegg csoportja 500 ezer tablettányi ecstasyt terített csak Dallasban.

A kormányzat lassan reagált, de akkor rendesen bepánikolt. 1985-ben tiltólistára tették az ecstasyt, a terjesztés büntetése azonos adagok mellett tízszer súlyosabb volt a heroinénál. 2001-ben aztán pszichiátriai kezelésekre újra legálissá tették, nagyon szigorú szabályozás mellett. Michael Clegget, a papból lett nagypályás drogdílert lecsukták, két évet ült egy floridai börtönben. A rács mögött újra megvilágosodott, megváltoztatta a nevét, és a szabadulása óta Satyam Nadeem néven könyveket ír spiritualitásról, a lélek útkereséséről, reinkarnációról, bölcsességről, karmáról, Isten kereséséről és megtalálásáról.

Az ecstasy, illetve az MDMA ma a világon az ötödik legtöbbet fogyasztott drog, az alkohol, a nikotin, a koffein és a marihuána mögött.