Egyszer volt esőcsináló San Diegóban
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
A hírhedt kaliforniai szárazság nemcsak ma okoz problémát; a jelenség miatt már száz éve is szenvedtek a farmerek. A helyzet San Diegóban volt a legrosszabb, ahol a városi tanács az isteni gondviselés helyett az áltudományra támaszkodott, és megbízott egy esőcsinálót, hogy vessen véget a szárazságnak.
Az esőcsinálót – vagy ahogy ő nevezte magát: nedvességgyorsító (moisture accelerator) – Charles Hatfieldnek hívták, civilben varrógépügynökként dolgozott. Sikerült meggyőznie a tanácsot arról, hogy ő a megfelelő ember a feladatra: azt állította, hogy vegyi anyagok keverékével tud esőt csinálni. A tanácsot sikerült meggyőznie, négy az egyhez arányban elfogadták Hatfield ajánlatát. Kezet ráztak és megállapodtak: ha Hatfield esőt csinál, kap 10 000 dollárt.
Hogy a légkörbe juttassa az esőcsináló vegyszereket, Hatfield építtetett egy 6 méter magas tornyot, aminek a tetején egy tartály volt; ebben kutyulta össze a vegyi anyagokat. A szemtanúk beszámolója szerint Hatfield bombaként lőtte fel a gomolyfelhőkbe a vegyi anyagokat; már azelőtt feltalálta a chemtrailt, hogy divatba jött volna, és neki még repülőgép sem kellett hozzá!
Ez 1915 végén történt. 1916. január elsején a terv sikerrel járt, az időjárás megváltozott. Az ok-okozati összefüggést máig nem sikerült bizonyítani, de tény, hogy San Diegóban szakadni kezdett az eső, és egy hónapig nem is állt el. Összesen 76 centi csapadék hullott harminc nap alatt, és ez a terhelés már a víztározóknak is sok volt: a felgyülemlett esővíz nyomására a gátak átszakadtak. Az árvíz elöntötte az utakat, megrongálta a vasúti síneket, az egész régióban felmérhetetlen károkat okozott, és legalább egy, de inkább több tucat halálesetet okozott.
Ha úgy vesszük, Hatfield pompás munkát végzett, elvégre abban nem állapodtak meg, hogy mekkora és meddig tartó esőre számíthatnak a városatyák – csak esőt ígért, és azt meg is kapták. Sajnos másban sem állapodtak meg; a felek csak kezet ráztak, de nem írtak szerződést, így Hatfield soha nem kapta meg a pénzét. A városi tanács arra hivatkozott, hogy az árvíz nem Hatfield, hanem Isten munkája volt, így nem jár neki a pénz.
Hatfield 1958-ban halt meg. Még ott lehetett a Rainmaker című film 1955-ös premierjén, amit az ő története ihletett; a főbb szerepeket Katherine Hepburn és Burt Lancaster játszották. Sovány vigasz, de a popkultúra hálája és a száz éven át fennmaradt sztori talán többet ér nyavalyás tízezer dollárnál.
Rovataink a Facebookon