A Hitler-bajusz titka

A II. világháború végéig hódított Európában és az Egyesült Államokban a Hitler-bajusz, másnéven fogkefebajusz, postabélyeg vagy egyharmad. A négyszögletű arcszőrzetet azonban nem Adolf Hitler találta ki. Volt katonatársának néhány éve előkerült életrajza szerint a későbbi diktátornak az első világháború frontszolgálatában praktikus okok miatt kellett a nevezetes formára nyírnia addig hegyes bajszát.

Korai fényképek szerint Hitler orra alatt eredetileg kaiserbart (hegyesre pödört császári bajusz) billegett, egészen az első világháború közepéig-végéig. Ekkor azonban katonatársa, Alexander Moritz Frey életrajza szerint kétoldalt le kellett trimmelnie büszke arcszőrzetét. 

A gáztámadások miatt viselt gázmaszk alá ugyanis kényelmetlen, sőt kifejezetten veszélyes volt állandóan betuszkolni a bajuszt. (Gyengíti némiképpen a gázmaszkos verziót, hogy 1918-ban Hitler egy brit gáztámadás után ideiglenesen megvakult.) Több történetíró szerint ebből eredetezhető a később Hitler-bajuszként elhíresült arcszőrviselet. Már ha valóban ilyet viselt az első világháborúban, mert fényképeken csak a huszárantenna, valamint egy konszolidáltabb hernyóbajusz maradt az utókorra.

Természetesen mások is megpróbáltak felkapaszkodni a bajuszvonatra. Bridget Hitler, Adolf Hitler sógornője memoárjában azt állította, hogy a Hitler-bajuszért ő felelős. A későbbi Führer ugyanis 1912-13-ban az ő liverpooli otthonában töltött egy telet. A két rokon sokat veszekedett, mert Bridget ki nem állhatta Adolf rakoncátlan bajuszát, amit végül Hitler kétoldalt meg is kurtított a kedvéért. Sokak szerint azonban Bridget ezt csak azért állította, hogy pénzt csináljon a sztoriból.

A négyszög alakú morzsafészket nem Hitler találta ki. A fogkefebajusznak titulált arcszőrzet az 1800-as évek legvégén vált népszerűvé az Egyesült Államokban. Innen terjedt át a divatja Németországba, ahol két világháború között volt a legnépszerűbb. Hitlernek és a nácizmusnak köszönhetően ezután lehanyatlott a közkedveltsége.

A fogkefebajusz egyik legismertebb és legkorábbi viselője Charlie Chaplin volt, aki egy 1933-as interjúban azt mondta róla, hogy azért kezdte viselni, mert komikusnak találta. Ráadásul a bajusz elég apró volt ahhoz, hogy ne takarja el az arckifejezéseit, ami egy némefilmes színésznél elég hasznos dolog.

A bajusz, mint Hitlert és Chaplint összekötő kapocs, a Diktátor című filmben (1940) a legerősebb. A filmben a színész Hitlert parodizálja, és álbajuszra nem is volt szüksége hozzá. Mint Chaplin később önéletrajzában megemlíti, ha ismerte volna a náci koncentrációs táborok borzalmait, nem készítette volna el a filmet. Adolf Hitler egyébként Chaplin nagy rajongója volt, de nincs bizonyíték arra, hogy bajszát róla koppintotta volna. 

Németországban II. Vilmos császárnak köszönhetően a századfordulóig a kaiserbart uralkodott a germán férfiarcok közepén, ám a fogkefebajusz divata kérlelhetetlenül beszivárgott Amerikából az országba. A császárbajusz az 1908-as nagy Föld körüli autóverseny, a Párizs-New York idején kapta meg a kegyelemdöfést, a hazájában népi hőssé váló Hans Koeppen autóversenyző ugyanis fogkefebajszot viselt. 1910-től a gazdag, fiatal német sportemberek körében már egyértelműen az új divat lett a meghatározó. Alexander Moritz Frey életrajzáig a történetírók nagyjából megegyeztek abban, hogy Adolf Hitler csak a divatot követve vágta fogkefe alakúra a bajszát. A gázmaszk-elmélet azonban romba döntötte a történelem eme lényeges vonulatának addig ismert alapjait.