Ez a fickó átúszta az Amazonast. Hosszában.

Martin Strel egy szlovén hosszútávúszó, és itt most érdemes ezt a kifejezést nagyon komolyan venni, mert nála hosszabb távon még a világon senki nem úszott soha. Már a hetvenes évek vége óta úszik végig mindenféle folyókon. Először hazai vizeken edzett, majd az első nagyobb falat a Duna volt 2000-ben, és már ekkor megdöntötte a hosszútávúszó világrekordot. Egy évvel később erre még rádobta a leghosszabb egyfolytában úszás rekordját is, amikor több mint 84 órán át úszott megállás nélkül, 504 kilométert. Aztán jöttek az egyre hosszabb folyók a Mississippitől a Jangcén át, egészen a korábban abszolút teljesíthetetlennek tartott Amazonasig.

Strel 2007 februárjában vágott neki a világ legbővizűbb folyójának Peruban, és 67 nappal később, a brazíliai Belémben érte el a másik végét – szédülten, napszúrással, hányingerrel, hasmenéssel és 12 kilóval könnyebben. A hivatalos rekord szerint 5268 kilométert úszott le, ami természetesen azóta is masszív világcsúcs.

Az út pokolian megpróbáltató volt, mert az Amazonas nemcsak hosszú, de rettentő kemény terep is. Az örvények kerülgetése mellett a piráják, aligátorok, anakondák, bikacápák és hasonló kedves állatok között kellett megtalálnia az útját.

Azt hiszem, az állatok egyszerűen elfogadtak. Olyan régóta úszok velük, hogy már biztosan azt hiszik, egy vagyok közülük

– mondta, ami jól hangzik ugyan, de azért bizonyára nem ártott, hogy védőruhában és speciális védőkrémmel bekenve úszott, hogy minél több veszélyt távol tartson magától. De segíthetett az több vödörnyi friss vér is, amellyel a kísérőhajókon készültek, hogy legyen mivel elterelni a ragadozók figyelmét, ha valami kinézné ebédnek az úszót.

Egy ekkora vállalkozást természetesen nem tudott volna egyedül véghez vinni, végig népes csapat segítette az útját. Fegyveres őr kísérte, hogy megvédje a hajókra vadászó banditáktól, illetve orvosok és masszőrök is voltak vele. Erre szükség is volt, mert időnként olyan fájdalmai voltak, hogy segítség nélkül a vízből se tudott kijönni, de az orvosai tanácsa ellenére nem adta fel. Napi 11-12 órát úszott, 3-4 órát aludt, a nap maradéka pedig az ápolására ment el. Átlagosan több mint napi 83 kilométert tett meg, és végül a tervezettnél négy nappal korábban sikerült célba érnie.

A megérkezés után azt mondta, szerencséje volt, hogy sikerült elkerülnie a pororoca nevű, négy méter magas torlóárat, és hogy a vámpírhalak egyik testüregébe se hatoltak be. Erre azzal is rásegített, hogy igyekezett nem maga köré pisilni a vízben, mert ezek a horrorfilmbe illő halak akkor könnyebben betévedtek volna a húgycsövébe, ahonnan a tüskés testük miatt csak sebészeti segítséggel lehetett volna kiimádkozni őket. Az meg ugye nem tett volna túl jót az úszóprojektnek. 

Strel világraszóló sikeréről dokumentumfilm is készült, a 2009-es Big River Man. Az úszó idén lesz 61 éves, és egyáltalán nem kizárt, hogy találkozunk még a nevével a hírekben. Adná magát például a világ leghosszabb folyójaként elkönyvelt Nílus. Az utóbbi években egyébként nagy tudományos vita zajlik arról, hogy valójában a Nílus vagy az Amazonas a hosszabb. Strel szempontjából azonban a kérdésnek nincs túl sok jelentősége. A dél-amerikai túra után azt nyilatkozta, hiába hosszabb a Nílus, sokkal nyeszlettebb, szinte patak az Amazonashoz képest, ezért emezen már mindenképpen sokkal kevésbé lenne kihívás végigúszni, mint amazon.

Részlet a Spektrum műsorából.