A CIA az 1960-as években húszmillió dollárt költött arra, hogy kiképezze az első kémmacskát. Az amerikai hírszerzés ötlete azt volt, hogy élő lehallgatóként használják őket. Egy apró, egy centiméteres átjátszót tettek két macskába, egy szürke és egy fehér nősténybe. A fülükbe egy apró mikrofont rejtettek, az akkor még szükséges antennát pedig végigvezették az állatok testén és farkukon. Mivel a macska teste kicsi, csak kicsi elemeket tudtak a rendszerhez kötni. Emiatt csak rövid beszélgetéseket tudtak volna lehallgatni és rögzíteni vele.
Ez nem egy kémmacska, csak kíváncsi
Fotó: Dennis Rowe
Eltelt némi időbe, míg tökéletesítették a rendszert. Biztosra kellett menni, hogy semmi nem látszik a vezetékekből és a mikrofonból. De ez volt a könnyebb rész, a feladatban a keményebb dió az volt, amikor a macskákat kellett kiképezni. Megtanították őket arra, hogy merre mozogjanak, utasításra meghatározott helyekre menjenek. Öt évük ment rá a CIA állatkiképzőinek, mire úgy érezték, meghozta a munka a gyömölcsét..
Amikor úgy döntöttek, kipróbálják a húszmilliós kémmacskát, egy szovjet kémek által kedvelt találkozóhely közelébe hajtottak a macskával, ahol két férfit kellett volna lehallgatnia az állatnak. Amikor elengedték az állatot, azonnal elütötte egy arra járó taxi.
Ez sem az, de lehetne
Fotó: John Kobal Foundation
Talán felesleges mondani, hogy a projektet ezután teljes kudarcnak ítélték és le is állították. A második macskából kivették a lehallgatókészüléket és hosszú, boldog életet élt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon