Loptuk a hét napjait, és azt sem tudjuk már, mit jelentenek

Gondolkodott már valaha azon, hogy mit jelentenek a hét napjai? Jó, Lovasi Andrástól azt tanultuk, hogy a „szerda csak egy szerda", de ennél picit érdekesebb az ügy. Egy-két napnak eleve beszélő neve van, amit nem nehéz visszafejteni, de mi van a többivel?  Annyit már most elárulunk, hogy a magyarok naplopók (elnézést a szójátékért), a hét napjainak többségét más népektől szereztük be. Ezt a nyelvészek szebben mondják, de az igazság akkor is ez.

A hét napjainak elnevezése két főbb hagyományon alapszik. Az egyik, még ha nem is ismerhető fel könnyen, égitestek vagy istenségek után nevezte el a napokat. Magyarul elég hülyén hangzik, de az angol vasárnap (Sunday) akár Nap-nap is lehetne, a hétfő (Monday) meg Hold-nap (Moon + day); a francia kedd (mardi) a Marsot rejti magában, míg a német péntek (Freitag) az ősgermán Freja istennőtől kölcsönözte a nevét. Még sok példát hozhatnánk, a legtöbb újlatin és germán nyelv ilyen, de most ugorjunk a másik csoportra, ahová a magyar is tartozik – és számoljunk!

Nem árulunk el nagy titkot, hogy a hét a hétfővel kezdődik. (Némi zavart okozhat, hogy ha elmondjuk, hogy volt idő, amikor a vasárnapot tartották hétfőnek, de ettől most tekintsünk el.) A hétfő tehát a hét feje, kezdete, elsődleges napja. Ez az időszemlélet ugyan a latinon keresztül szláv hatásra alakulhatott ki, de legalább a hét és a fő tagok is ősi ugor kori szavak.

A kedd is önmagáért beszél, ha egy kicsit feszegetjük: tök röviden ezt mondjuk, a második. Eredetileg így hangozhatott: keted. Itt egyszerűen a két ket alakja kapott egy sorszámnévképzőt. A szlávok is valahogy így csinálták a saját második napjukkal.

A szerdát is tőlük szereztük, horvát-szerb eredetű lehet, de aki például tanult oroszt, az is egyből felismeri, hogy a среда (szreda) nagyon hasonlít rá. A szerda egyébként azt jelenti, közép. A szláv nyelveken a szív is valahogy így hangzik, például az orosz сердце (szerdce). Naná, a szív is annyira van középen, mint a héten a szerda.

A csütörtök is könnyedén felismerhetően szláv eredetű, de sokkal jobban jártunk, mintha bolgárok vagy csehek lennék, mert akkor tökéletes nyelvtörőnek érezhetnénk a четвъртък (csetvurtuk) vagy čtvrtek alakokat. Az oroszul tudók könnyen visszafejthetik a csütörtök jelentését, mert a négyet így mondják: четыре (csitírje).

A péntekkel is folytatjuk a szláv számolást, azt jelenti ötödik. Lásd még orosz пять (pjaty)  vagy horvát pet.

Most mondanánk, hogy a hatodik napra kikerültünk a szláv hatás alól, de hát körülöttünk majdnem minden nép így mondja a szombatot: szubbota. Tőlük vehettük át ezt az alakot is, persze ebben is könnyű felismerni a sabbath-ot, aminek végső forrása héber. És igazából, hogy megint egy kicsit megzavarjuk önöket, ki kell mondanunk, hogy ez a hat hétköznap utáni hetedik nap a jelentése szerint. Régen minden jobb volt: a szombat volt a vasárnap.

A vasárnap végre egy igazi magyar nap, aminek a neve még a pogány korban keletkezett, és csak egyetlen magánhangzó elhasonulásán múlt, hogy ne vásárnapot mondjunk a hét legvégén. Még ha egy ideje a vasárnap pont a vásárnap ellentéte is.

Most már tudjuk, akár így is kinézhetne a hetünk: első, második, közepe, negyedik, ötödik, hetedik, vásárnap.

(A Ma is tanultam valamit rovat java sok új tartalommal megjelent könyvben is, az Index grafikusainak illusztrációival, ide kattintva tud belelapozni.)