További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
-
A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni - 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
Mátyás király legendásan tisztán evett az ujjaival, a krónikások legalábbis arról számoltak be, hogy akármennyire is elmerült a beszélgetésben, soha nem szennyezte be magát. Nem szerette a villát, pedig az akkoriban már ismert evőeszköznek számított. Igaz, nem sokan használták.
Vágni régen is kellett valamivel
Fotó: Heritage Images
Nem meglepő módon a legrégebbi evőeszköz a kés, a történelem előtti időkben nyúlik vissza használatának kezdete. Vadászeszközként kezdte, később vált fokozatosan az étkezések részévé. Roppant egyszerű oka van ennek: valamivel fel kellett vágni az ételt.
Ugyanakkor egészen meglepő, hogy kifejezetten asztali formája csak nagyon későn alakult ki. A középkorban az emberek még a vadászkéseiket használták az asztalnál is, a kifinomultabb forma csak a francia Bourbon-dinasztia megjelenéséhez köthető. Akkoriban a kések az asztalnál fenyegetést jelentettek, így be is tiltották ezeket. Helyettük tompa, csak étkezéshez használható késeket tettek az asztalokra.
A kanalat is viszonylag régen találták fel, hiszen a nem felszúrható ételeket is meg kellett enni valahogy. A legkorábbi kanalakat nem is faragták, hanem a természetben előforduló tárgyakat használták, mint kagylóhéj, vagy homorúbb kődarabok. Ezeknek szára sem volt, de az első ember alkotta kanalaknak sem volt, inkább egy kisebb mélytányérhoz hasonlítottak.
Fotó: Phas
Az első nyeles kanalakat az ősi Egyiptomban készítették, legalábbis a régészeti leletek arra utalnak, hogy időszámításunk előtt 1000 körül már használtak nyeles kanalat. A történelemben mindenféle anyagból készítettek attól függően, hogy milyen társadalmi réteghez tartozott tulajdonosa. A görögök és a rómaiak bronzból és ezüstből is készítettek kanalat, ez a szokás aztán fennmaradt a középkorra is. Érdekes, hogy a kanalat nem csupán étkezésre használták, a tulajdonosának gazdagságát is kifejezték vele, valamint különböző szertartásokon is használták.
A legkésőbb a villát kezdték el használni az étkezéseknél, egészen a 16. századig nem is volt túl népszerű. Pedig már az ókori Egyiptomban is használtak villát, Kínában is találtak villákat az időszámításunk előtti 2-3. évezredből. Európában a 11. századi Velencéből vannak olyan feljegyzések, amelyek a villa használatáról szólnak. Egy bizánci hercegnő hozta hozományként a városba. A villa hódító útjára a 16. században indult, Medici Katalinnak köszönhetően, aki egyebek mellett a tészta, az olivaolaj és a chianti népszerűségében is úttörő szerepet játszott. Miután hozzáment II. Henrik francia királyhoz, a francia udvarban is megjelent a villa. Azért még hosszú éveket kellett várni ahhoz, hogy mindennapi része legyen az étkező asztalnak. Leginkább akkor kezdett el terjedni, amikor fontossá vált a higiénia.
Az evőeszközöknél még azt érdemes megjegyezni, hogy eleinte még mindenki magával hordta a saját evőeszközeit. A villa elterjedésével alakult át ez, de egészen a 17. századig kellett várni a teríték megjelenéséig. Ekkortól már egységes kialakításra törekedtek, megjelent az evőeszközök dizájnja, stabil helyük lett az asztalon. Olyannyira, hogy ma már elképzelhetetlennek tűnik, hogy a kést és a villát felcseréljék egymással.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon