Japánban voltak kamikaze búvárok
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
1944. október 21-én Japán bevetette az első kamikaze egységét. A második világháborúban az öngyilkos japán pilóták saját magukat áldozták fel, hogy megbénítsák a szövetségesek hadigépezetét. Öngyilkos pilótákból más nemzetekben is akadt, de azt már kevesen tudják, hogy a japán különleges erők öngyilkos búvárokat is kiképeztek.
Az öngyilkos katonáknak fenntartott különleges egység a minél pusztítóbb hősi halálra képezte ki a tagokat. A fukuryu néven emlegetett öngyilkos búvárok csapatát azért hozták létre, hogy megvédjék a Japánhoz tartozó szigeteket a szövetségesek szárazföldi inváziójától. A név szó szerinti fordításban lapuló sárkányt jelent, de az angol szövegekben öngyilkos merülőbúvárként, illetve kamikaze békaemberekként is emlegették őket.
Eredetileg hatezer katonát akartak kiképezni. Mindegyikük kapott volna egy saját búvárfelszerelést, amivel akár 10 órán át is sétálhattak a víz fenekén, 5-7 méter mélységben. A 9 kilogrammos ólom merülősúlyon túl magukkal vittek volna egy folyékony élelmiszeres tartályt, így sokáig kitarthattak volna a tengerfenéken. Levegőpalackjuk nem volt. A négy csavarral rögzíthető sisakba beépítettek egy pipát is, ami egy marólúggal teli fémtartályba vezetett; ez tisztította meg az elhasznált levegőt. A teljes felszerelés több mint 38 kilogrammot nyomott.
És hogy mi lett volna a búvárok dolga? Természetesen az ellenséges hajók elsüllyesztése. A katonáknak egy tengeri aknát, a Type 5-öt szánták alapfegyverzetként. A 15 kilogramm robbanóanyagot tartalmazó aknát egy 5 méter hosszú bambuszpózna végére tűzték volna. A többit kitalálhatják: hajó beúszik, búvár odacammog, robbanószer elhelyez, és bumm! – mindenki meghal. Egy katona egy húszméteres partszakaszt tudott volna egyedül megvédeni. Igaz, ezért legfeljebb a haláluk után számíthattak volna kitüntetésre – a búvárok odavesztek volna az akcióban.
A dolgok azonban nem mentek simán. 1945. augusztus 15-re még csak ezer búvárruhával készültek el, és további nyolcezret rendeltek. Csakhogy a tervezett aknákból egy sem készült el a megbeszélt időre, csupán négyszáz, a gyakorláshoz használható darab – de ezek nem voltak éles fegyverek. A kiképzés során többen meghaltak a hibásan működő eszközök miatt.
A különleges erők csak ezerkétszáz öngyilkos búvárt tudtak kiképezni, mire Japán kapitulált, így soha nem vethették be őket. A szövetségeseknek nem kellett megszállniuk Japánt – elég volt egy-egy atombombát dobni Hirosimára és Nagaszakira. Csupán két alkalmat jegyeztek föl, amikor az öngyilkos búvárok hajót süllyesztettek el: 1945 januárjában és februárjában.
Egy egykori búvár elmondása szerint amikor a japán császár bejelentette a háború végét, a kiképzett katonák felszerelését és az egységekre vonatkozó dokumentumokat egyaránt megsemmisítették. Sokáig nem is lehetett tudni, hogy az egység létezett – csak a túlélők visszaemlékezéseiből.
Rovataink a Facebookon