Önként álltak az atombomba alá
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
-
Csehszlovák kém lehetett a saját halálát eljátszó brit politikus - A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
A gyakorlatban a Trinity indította el az atomkorszakot – ez volt a neve az Egyesült Államok első atombombatesztjének, amit 1945 júliusában hajtottak végre az új-mexikói sivatagban, Jornada del Muerban. Ezzel kezdetét vette egy zűrös időszak, amikor az amerikaiak (meg persze a világ másik oldalán a szovjetek) egymás után tesztelték az újabb és újabb atombombákat.
Ma már tisztában vagyunk a nukleáris fegyverek okozta veszéllyel, de sokáig ennek nem voltak teljesen a tudatában az emberek. Azt mindenki tudta, hogy a nagy erejű robbanás halálos, de azt nem, hogy még nagyobb probléma a bomba okozta sugárzás, ami több kilométerre is kiterjedhet, de a legnagyobb koncentrációban mégis a robbanás alatti területeket éri.
Ezért ijesztő látni a fenti videóban azt az öt embert, akik éppen egy ilyen atombombarobbanás alatt állnak. 1957. július 19-én Sidney Bruce, Frank P. Ball, Norman "Bodie" Bodinger, John Hughes és Don Luttrel önként vállalták, hogy a bomba alá állnak. A felvételen látni a humorosnak szánt megjegyzést is: Groud Zero Population 5. Az emberek szorosan egymás mellett állnak, négyen közülük eltakarják szemeiket, az ötödik napszemüveggel nézi végig a robbanást és rádión közvetíti a történteket.
A videón 0:55-nél látjuk, ahogy a bombát ledobják a repülők, négy másodperccel később következik be a robbanás. Norman Bodinger az, aki folyamatosan figyel és kommentálja az eseményeket, ő jelzi, hogy mikor érkezik hozzájuk a forróság. Majd leírja, hogyan néz ki alulról a robbanás: nagyon éles fény, tűzlabda, vörös, az ég fekete körülötte, mintha forrna. Tíz másodperccel később éri el őket a hangrobbanás, amitől össze is rezzennek és összehúzzák magukat. Bodinger hangja izgatottá válik, társai is kiabálnak a háttérben, hogy sikerült a teszt.
A robbantás egyike volt annak a több száz tesztnek, amelyet ekkoriban végrehajtott az amerikai katonaság. Ez a bomba egyébként viszonylag kicsi volt, csak két kilotonna TNT-nek megfelelő energiát hozott létre. A szervezők azért rendelték oda az öt embert, mert kíváncsiak voltak, hogy milyen közelről átélni egy ilyen robbanást.
A kérdés, ami most minden olvasóban motoszkál: mi történt velük? George Yoshitake operatőr és jó néhány társa egymás után filmezte le a robbanásokat. Sokan közülük a sugárzás okozta rákban haltak meg. Az évek alatt az amerikai kormányzat több mint 150 millió dollárt fizetett az atomkísérletekben résztvevőknek – és emellett még nagyon sokan vannak, akik nem önkéntesként vettek részt, hanem azért érte őket sugárzás, mert rosszkor voltak rossz helyen. Többen megpróbáltak utánajárni az öt férfi sorsának, de nem sikerült. A katonai akták szerint már meghaltak, de arról nem esik szó, hogy a haláluknak köze van-e az őket ért sugárzáshoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon