![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
Dél-Amerika felett van egy űrbéli Bermuda-háromszög
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
-
Piros ruhás nők, sportolók, alkohol: ezt imádják bennünk legjobban a szúnyogok
- Milyen gyakran kell mosni az ágyneműt? Itt a tudomány válasza
- Soha ne fogadjon el táplálkozási tanácsokat egy százévestől
- Miért szeretjük jobban azokat, akik szívességet kérnek tőlünk?
- Az ember, akinek egy nap alatt kinőtt egy vulkán a kukoricaföldjén
Dél-Amerika és az Atlanti-óceán déli része felett, úgy 200 kilométeres magasságban van egy zóna, ahol áthaladva a műholdak és a Hubble űrtávcső kikapcsolják a műszereiket, a nemzetközi űrállomáson tartózkodó asztronauták pedig fura élményekről számolnak be. A zóna neve Dél-Atlanti Anomália, és a mérések szerint itt a leggyengébb a Föld mágneses mezeje. Korábban több műhold pusztult már el itt a kirívóan erős sugárzás miatt.
A rejtélyes űrbéli Bermuda-háromszög azonban több alapvető dologban különbözik a tengeri rokonától: például abban, hogy nem háromszög alakú, valóban létezik, és korrekt tudományos magyarázat van rá.
A Föld körül, mintha egy hatalmas masni két füle lenne, húzódik az úgynevezett Van Allen-öv. Ezt a bolygónk mágneses tere hozza létre azáltal, hogy befogja a napszéllel felénk érkező, nagy energiájú részecskéket. Az öv a két sarkvidék felett nyitott, ott komolyabb napviharoknál bejuthatnak a töltött részecskék a földi atmoszférába, így jön létre az északi fény jelensége.
![725156main rbsp-belts-orig full](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/1441/14414/144141/14414182_c4577669e2b9df5291504b74cc5987b1_wm.jpg)
Igen ám, de a Föld mágneses mezeje nem követi pontosan a bolygó gömb (geoid, de ez most mindegy) alakját. Egyrészt az északi és déli mágneses pólus nem esik egybe a földrajzi Északi- és Déli-sarkkal, másrészt a mágneses tér közepe sem a Föld geometriai középpontjában van, hanem egy kicsit kifelé onnan, nagyjából Szingapúr irányában. Ebből adódik, hogy Malajzia környékén a legerősebb a földfelszínen a mágneses tér, és vele éppen szemben, Dél-Amerikában a leggyengébb (azon belül is az Andok egyik perui csúcsa a rekorder).
A gyengébb mágnesességből adódik, hogy a Van Allen-öv Dél-Amerika felett ér a legközelebb a Földhöz, és itt a legerősebb. Olyan közel van, hogy már bőven benne vannak a műholdak keringési pályái. Az öv pedig, mint láttuk, nagy energiájú részecskékből áll, amelyek spirális alakban száguldoznak a Föld körül a masni füleiben. A Dél-Atlanti Anomália valójában ezeknek a részecskéknek a hatása. Mire erre rájöttek a tudósok, pár műhold odalett; azóta az arra járó műholdak inkább kikapcsolják az érzékenyebb műszereiket, a Hubble is becsukja a szemét, és az ISS-t is extra pajzsokkal látták el védekezésül. Ennek ellenére az űrhajósok fura vizuális élményekről számolnak be, ha éppen nagyobb napviharok után halad át az űrállomás a zónán.
![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
Rovataink a Facebookon