Miért eresztik félárbócra a zászlókat gyász idején?

Gyász idején gyakran hallott kifejezés, illetve a gyász intézményes kifejezésmódjainak egyik legismertebb formája, hogy félárbócra eresztik egy ország nemzeti lobogóját – 2017. január 23-án a hétvégi veronai buszbaleset is ez történt. De vajon mit is jelent ez pontosan, és honnan is származik a szokás?

A félárbócra eresztés ceremóniája nem pusztán abból áll, hogy a lobogót nem húzzák tovább a zászlórúd felénél, pont ellenkezőleg: a lobogót felvonják a rúd tetejére, majd onnan lassan, méltóságteljesen eresztik vissza a zászlórúd feléig. Bevonásnál is hasonló történik: nem a félárbócról eresztik le, hanem először felvonják teljesen, majd megint leeresztik, de ekkor már nem állnak meg a rúd felénél.

Az általánosan elfogadott magyarázat arra, hogy miért eresztik eredeti helyénél lejjebb a zászlót, alapvető szimbolika: helyet kell hagyni a halált jelképező zászlónak, mely azonban láthatatlan. A feljegyzések szerint 1612-ben volt először olyan, hogy egy hajó használta ezt a megoldást a gyász jelére (pontosabban valószínűleg korábban már mások is használták, de ekkor született az első írásos említés erről).

Egy brit hajó, a Heart's Ease egy kanadai hajóútról tért vissza Londonba úgy, hogy a Union Jack, a britek alig pár évvel korábban elfogadott nemzeti zászlaja a hajó árbócának felénél lobogott. Amikor kikötöttek, kiderült, miért: a kapitány, James Hall meghalt útközben. Hallt Grönlandon kapott halálos sebet, amikor inuitokkal keveredtek harcba – a bennszülöttek azért támadták meg Hallt és csapatát, mert egy korábbi, hasonló expedíció tagjai több társukat is elrabolták.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.