Életet menthet a cikkcakkban futás?

Ha lőnek rád, fuss cikkcakkban – kevés ennél alapvetőbb, de jó esetben soha nem használt túlélési szabályt lehetne hirtelen mondani. Természetesen, mint minden alapvetést, ezt is letesztelték, és ahogy az alapvetésekről általában kiderül, hogy nem úgy igazak, ahogy azt gondoljuk, erről is kiderült.

A feltevés az, hogy ha valaki kiszámíthatatlanul ugrálva, kanyarogva és váratlanul irányt váltva menekül az őt célzó fegyveres elől, akkor nagyobb eséllyel ússza meg a dolgot, mintha csak egyenesen futna. Magyarországon ez a tudás jórészt elméleti, de az USA-ban egész komoly esélye van annak, hogy az ember lövöldözésbe keveredik, így ott az ilyesmit komolyabban veszik a népek.

A „ne egyenesen fuss” mellett még olyan tanács is van, hogy az ember húzza össze magát, görnyedjen kétrét, és úgy fusson. Ezeket a tanácsokat amúgy fegyveres csoportok (mármint itt most a hobbi szintű dolgokra kell gondolni, nem az IRA-ra), sőt egyetemi kutatócsoportok is javasolják.

Van azonban egy iskola, a Tactical Defense Institute, melynek egyik oktatója 2013-ban végrehajtott egy kísérletsorozatot, amelyből egy halom érdekes dolog derült ki arról, mit érdemes tenni futás közben, ha épp belebotlunk egy őrült lövöldözőbe, egy terroristába vagy bárki egyébbe, akinél fegyver van és bántani akar minket.

Greg Ellifritz a következőképp hajtotta végre a teszteket. A használt fegyver egy Glock 17-es volt, ezzel lőtt a különböző testhelyzetekben, egyenesen vagy épp cikkcakkban futó alanyokra. Természetesen nem éles lőszerrel, hanem festékgolyóval. Az alanyok szabadon választhattak, hogy futnak, és összesen úgy 15 métert kellett megtenniük. A lövöldöző szerepét játszó ember háttal állt, úgy 10 méternyire, szóval próbálták minél jobban modellezni a valóságot, amikor a gyilkos nem tudja, mi fog történni, honnan bukkan fel és mit tesz a célpontja. Volt egy olyan szabály is, hogy a lövő csak kétszer tüzelhetett, és kiderült, hogy a kísérlet keretei között ez tökéletesen megfelelt, mert a második lövés rendszeresen a pont a fedezék mögé bukó futót találta el, vagy eleve el sem dördült.

Összesen 34 futás volt, az eredmények alapján kijelenthető, hogy a fuss cikkcakkban mítosza alaposan megrendült, bár lebontani nem sikerült teljesen. Az eredmények alapján kiderült, hogy a három futásfajta (egyenesen, összegörnyedve, cikkcakkban) tulajdonképpen nem tért el abból a szempontból, hányszor találta el a lövő a célpontot. Volt azonban egy nagy különbség:

aki egyenesen futott, sokkal gyorsabb volt, így a lövő kevesebbszer tudott lőni rá, mintha cikkcakkban futóra célzott volna.

Voltak azonban egyéb érdekességek is. Első ránézésre például a cikkcakkban futás mellett szól, hogy a bevitt találatokból fejet vagy testet ért lövések aránya jóval kisebb volt az összevissza futóknál, mint az egyenesen menekülőknél: az előbbieknél csak 34 százalék, az utóbbiaknál 47, a fennmaradó találatok valamelyik végtagot érték.

Szakemberek szerint azonban nem mindegy, hogy milyen további részletek vannak az adott helyzetben. Fegyvertelen menekülőként talán jobban járunk azzal, ha a kezünket vagy a lábunkat találják el, viszont a lövöldöző leküzdésére kiküldött, golyóálló mellényben lévő rendőrök jobban járnak egy lábon kihordott haslövéssel, mint azzal, hogy eltalálják a kezüket, és nem tudnak visszalőni.

Az összegörnyedve futásról is kiderült egy-két dolog. Az egyik, hogy a statisztika alapján tulajdonképpen tök mindegy, hogy összegörnyedve futunk-e, a találati arány nem változik attól, hogy elméletileg kisebb célpontot nyújtunk. Ez lehet amiatt is, hogy ebben a fura testhelyzetben lassabban futunk – a lényeg, hogy a szakértők szerint hacsak nem azért húzzuk össze magunkat, hogy a minket takaró dolgok mögött fedve maradjunk, ne vesztegessük ilyesmire a lehetőségeinket. Pláne igaz ez a golyóálló mellényt viselő rendőrökre (vagy épp haditudósítókra), akik lehet, hogy pont az összegörnyedés miatt feljebb csúszó mellény miatt kapnak olyan találatot, amely egyenes testtartásban a mellényt találta volna el. Szintén nem éri meg cikkcakkban vagy görnyedten futni, ha valakinek rossz a térde vagy a dereka, viszont ha valaki eleve lassú, talán több esélyt kap, ha ide-oda ugrál.

Összességében a kísérlet legfontosabb tapasztalata az volt, hogy a kiképzőknek (vagy az interneten okosakat mondóknak) el kell felejteniük a cikkcakkban futás mindenek felettiségét, és el kell fogadniuk, hogy egy-egy ilyen helyzetben túl sok tényező van ahhoz, hogy létezzen egyetlen, mindenre érvényes jó tanács.