Egéraggyal és vizelettel a fehér fogakért
A fogmosás ma az alapvető higiénia elengedhetetlen része. A boltokban halomban állnak a különböző típusú és árkategóriájú fogkefék: van gyerek, felnőtt, hagyományos, elektromos, nyelvtisztító, minden, ami csak fog-szájnak ingere. Fogkrémekből még nagyobb a választék, hisz vehetünk mentásat, zsályásat, különböző gyümölcsös és egyéb ízesítésűt, de még kifejezetten érzékeny fogakra gyártottat is. Ez azonban nem volt mindig így: a legősibb ismert fogkrém fájdalmat és ínyvérzést okozott, de ez még semmi azokhoz képest, amiket a rómaiak használtak.
A szájápolási alap az ókorban bizonyos növények és szemcsés anyagok rágása volt, fadarabokat például már a babilóniaiak is rágtak időszámításunk előtt 3500 évvel. A dörzsölő hatásuk eltávolította az ételmaradékokat, a nedvük pedig esetenként gyógyító hatást fejtett ki: ilyen volt például a muzulmánok által használt arakfából készült rágható fogkefe, a miswak is, ami antibiotikus hatású tannint tartalmazott.
A kultúrák fejlődésével az emberek aztán elkezdtek fogkrémszerű anyagokat létrehozni. A legelső ismert fogkrémrecept az egyiptomiaktól származik, amit görög nyelven írtak a negyedik században. Ez egy drachma (nagyjából három gramm) sót, két drachma mentát, 20 szem borsot és egy drachma szárított íriszvirágot tartalmazó keveréket a tökéletes és fehér fogak porának nevezték.
Egy osztrák fogorvos ki is próbálta a port, ami nyállal keveredve tényleg valamilyen fogkrémszerű masszát eredményezett. A csípős keverék fájdalmat és ínyvérzést okozott, utána viszont friss és tiszta lett tőle a száj. Ez elsősorban az íriszvirágnak volt betudható, mivel rendkívül hatékony a fogíny betegségei ellen, tehát a maga nevében egy tényleg fejlett és hatásos formula volt.
Ezzel szemben az ősi rómaiak például a vizeletben hittek. Az elméletüknek egyébként volt alapja, ugyanis a pisiben ammónia van, ami fertőtlenítő hatású, bár ezzel együtt sem ajánlatos vele gargarizálni, friss lehelete pedig aligha lesz tőle az embernek. Ahogy
sem ajánlatos kipróbálni.
Rovataink a Facebookon