Ha akarna, azonnal robbanthatna atomot Amerika

Áll egy 46 méter magas moduláris torony a Nevadában, egész pontosan a Yucca Flat néven ismert sivatagi medencében, a négy nagy szigorúan őrzött terület egyikén, amin az Egyesült Államok 1951 és 1992 között 739 kísérleti nukleáris robbantást hajtott végre. A Yucca Flat Area 7 nevű helyszínén 92 atomrobbantás történt korábban, a kilencvenharmadikra már nem került sor, mivel 1992. október 3-án idősebb Bush elnök aláírta a földalatti nukleáris robbantásokra vonatkozó 9 hónapos kongresszusi moratóriumot. Az elnöki kézjegynek köszönheti a torony, hogy látványossággá vált, egy rémisztő korszak mementójává, ami azonban Trump elnöknek köszönhetően manapság ismét hosszú árnyékot vet.

De ne ugorjunk ennyire előre, inkább egy picivel visszább, 1992. szeptember 23-ra. Éppen huszonöt évvel ezelőtt ez volt az a nap, amikor az USA felrobbantotta az utolsó nukleáris töltetet, pontot téve vele az 1945 óta tartó kísérletsorozatra. Az utolsó amerikai földalatti robbantás kódneve akaratlanul is önbeteljesítő volt: a Divider valóban vízválasztónak bizonyult, nyugodtan tekinthető az amerikai atomkorszak egyik fejezete lezárásának. Az öt kilotonnás (azaz ötezer tonna TNT robbanóerejével egyenértékű) szerkezetet felrobbantása rutinellenőrzés volt: azt ellenőrizték vele, hogy rendben, megbízhatóan működnek-e a háborús elrettentés politikáját szolgáló nukleáris fegyverek töltetei.

Azt valószínűleg az atomfegyverprogram gazdái (a Lawrence Livermore National Laboratory, a Los Alamos National Laboratory és a National Nuclear Security Administration) sem tudták bizonyosan, hogy a hét robbantásból álló Julin-művelet (Operation Julin) utolsó mozzanata egyben a 47 éve zajló nevadai robbantások vége is lesz egyben. Erre utal legalábbis, hogy három kísérleti atomrobbantás (Icecap, Gabbs és Greenwater) volt rövid időn belülre, 1993 tavaszára ütemezve, ezeket kellett törölni miután tíz nappal a Divider felrobbantása után Bush elrendelte amerikai részről a moratóriumot.

Van rajta sapka

A meg nem valósult tesztek közül az első az amerikai-brit közös művelet, a Jégsapka (Icecap) lett volna, és a Los Alamos National Laboratory irányítása alatt a készültség végső fokára jutott kísérlet sokmillió dolláros eszközei – a felrobbantandó nukleáris töltet kivételével – máig helyükön vannak. Az Icecap Ground Zero 46 méter magas tornyában ma is ott lóg a 226,8 tonnás, acélból készült diagnosztikai tároló, amibe a rengeteg érzékelő alá egy 20-150 kilotonnás nukleáris töltet került volna, hogy aztán daruval a sivatag talajába függőlegesen fúrt lyukba eresztve, 475 méteres mélységben felrobbantsák. (A moduláris tornyot a tesztrobbantás előtt egyébként szétszerelték volna.)

A messziről is jól látható, hidegháborús mementónak is beillő toronyból vastag vezetékkötegek tucatjai indulnak és kígyóznak ma is a talajon – ezeket mára részben benőtte a csenevész sivatagi növényzet, betemette a por. Szerepük kérészéletű lenne: a bennük lévő optikai szálak egészen a töltetig érnek, és a robbanás pillanatáról továbbítanának fénysebességgel adatokat a messzebb elhelyezett, teherautókra telepített műszerekhez, mielőtt a másodperc töredéke múlva megsemmisülnek a lökéshullám és a hőhatás poklában.

A Jégsapka speciális teszt lett volna: az atomtudósok azt szerették volna vele vizsgálni, hogy mi történik, ha rendkívül alacsony hőmérsékleten következik be atomrobbanás (ezzel a világűrben tapasztalható viszonyokat akarták szimulálni). A töltet hűtéséhez szárazjeget, azaz fagyasztott szén-dioxidot használtak volna – ebből adódott a Jégsapka név. Az Icecap töltetének tervezett méretéről nincs pontos adat, ha a legnagyobb, 150 kilotonnás (tíz hiroshimai atombombának megfelelő) verziót robbantották volna fel, azt

A figyelem ez év elején fordult ismét a nevadai atomsivatag felé, amikor Trump elnök jó szokásához híven egy rövid twitteres üzenetben felvetette, hogy az Egyesült Államoknak ismét fejlesztenie kellene nukleáris fegyverzetét. Ebből elemzők egy része azt a következtetést vonta le, hogy ha Donald Trumpon múlik, akkor újraindulnak a kísérleti atomrobbantások, amihez tulajdonképp minden feltétel adott: a leggyorsabban a Jégsapka-művelet feltámasztásával lehetne újra felvenni a 25 évvel ezelőtt megszakított fonalat. (Mindehhez elsőként az kell, hogy Trump ne hosszabbítsa meg az önként vállalt, egyoldalú tesztmoratóriumot, amit elődjei folyamatosan megtettek.)

Hogy ez megtörténik-e? Nem valószínű. Az Egyesült Államok nukleáris fegyverzetének üzemben tartásáért és fejlesztéséért felelős laborok már jó ideje számítógépes modellek és szimulációk segítségével, virtuális robbantások végrehajtásával és a több mint ezer végrehajtott robbantás adatainak máig tartó elemzésével szerzik javarészt ismereteiket (ezeken kívül folynak még úgynevezett szubkritikus, azaz láncreakcióval nem járó kísérletek is a laborokban). A tudósoknak gyakorlatilag tehát nincs szükségük az alacsony és magas hőmérsékletű plazmafizika, hidrodinamika, nukleáris és termonukleáris reakciók tanulmányozásához valódi töltetekre és robbantásokra, rendkívüli számítókapacitású szuperszámítógépekre annál inkább. Meg valakire, aki mindezt érthetően el is tudja magyarázni az elnöknek.

Felhasznált források:

• Nolan O'Brien: 25 years after the last U.S. nuclear test (LNLL, Sept. 18, 2017)
• Icecap (.pdf, Nevada National Security Site)
• Nevada test Site Guide (.pdf, National Nuclear Security Administration, March 2005)
• Keith Rogers: Trump’s tweets raise specter of resumed nuclear tests in Nevada (Las Vegas Review-Journal, Jan. 22, 2017)
• Operation Julin (Wikipedia)
• Yucca Flat (Wikipedia)

Nyitókép: az Icecap tornyának építése 1992-ben (National Nuclear Security Administration Nevada Site Office Photo Library)