Létezik egy cápafaj, amit akár meg is lehet sétáltatni

A kilencvenes években csak úgy pörgött az USA-ban a rajzfilmgyártás, sok amerikai mese – mint a Jumanji, a Dexter laboratóriuma, a Godzilla vagy A bolygó kapitánya – hozzánk is eljutott. Arra már nem emlékszem, hogy valamelyik tévé adta-e, de videón meg lehetett venni az Utcai cápák című rajzfilmsorozatot is, amiben cápává mutálódott fiatalok szántották fel az utcákat nagyon menő módon.

Azt nem tudni, hogy a cápákat gyűlölő Donald Trump erre alapozza-e az utálatát, minden esetre ha valaki ki szeretné borítani az amerikai elnököt, akkor jó ha tudja: valóban létezik egy olyan cápafaj, amit akár meg is lehetne sétáltatni a Fehér Házban.

A szemfoltos bambuszcápa a Csendes-óceán délnyugati részén, többnyire Ausztrália és Új-Guinea partjainál honos. Nem egy fehér cápa szintű csúcsragadozó, hisz mindössze 1-1,5 méteresre nő meg, de a sárga, foltos bőrű halnak van egy különleges tulajdonsága:

A szemfoltos bambuszcápa a korallzátonyokat kedveli, ott vadászik kisebb halakra, rákokra és kagylókra. A nagy vadászatban azonban megesik, hogy megfeledkezik magáról, és egyszer csak eltűnik körülötte a víz. Mint a legtöbb hal, nem nagyon tud lélegezni a szárazföldön, így kifejlesztett egy speciális technikát: lelassítja a légzését és a szívverését, illetve csökkenti az agyműködését. Így az utolsó lélegzetvétellel akár egy órát is képes kibírni a szárazföldön. 

Amennyiben ennyi idő alatt nem tér vissza a víz, az oxigéntartaléka pedig a kritikus szint alá csökken, akkor taktikát vált: "ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez" alapon ő indul el a víz után és

A szemfoltos bambusz cápa az egyetlen cápafaj, amely képes a szárazföldön is mozogni. Igaz, nem tud kocsit vezetni és átharapni az acélt, mint az Utcai cápák, de génmanipuláció nélkül ez így is csúcsteljesítmény.