Walesben csupasz lókoponyával karácsonyoznak

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Nem egyszer írtunk már olyan, mára megszelídült történetekről és hagyományokról, amelyek valójában a pár száz évvel ezelőtti idők brutalitásáról tanúskodnak. Csipkerózsikát például nem megcsókolta a herceg, hanem megerőszakolta, Piroskával pedig a farkas megetette a saját nagymamáját és hasonlóak. A karácsony sem mindig a kis Jézuskáról és a télapóról szólt, Walesben például még néha manapság is döglött állatok koponyáival ünnepeltek.

Mi az: lókoponya egy boton és egy lepedő? – Mari Lwyd! Ő kvázi a walesi megfelelője a nagyot halló öregnek a magyar betlehemezési népszokásból. Korábban Wales minden részén hagyománynak számított, az első írásos feljegyzések az 1800-as évekből származnak róla, de mára már szinte teljesen eltűnt.

A mari lwyd-esek csoportját általában négy-hét férfi alkotja. Ezek közül az egyik beöltözik lónak egy lepedő, egy lókoponya és egy bot segítségével, és az ő feladata az, hogy ijesztgesse a gyerekeket. Rajta kívül van egy elegánsan öltözött vezér ostorral és egyéb lóidomító eszközökkel, egy zenész, akit Merrymannek hívnak, illetve további kiegészítő karakterek.

A csoport karácsonytól újévig tevékenykedik, és bármikor bekopoghat egy-egy család ajtaján. A lakóknak ekkor két lehetőségük van:

megadják magukat a sorsuknak és beengedik a kompániát, majd jól megetetik és megitatják őket, vagy
kiállnak egy verses sértésháborúra: rímekben becsmérlik egymást, mint valami középkori rapcsatában.

Ha Mary Lwyd és társai nyertek, akkor bemehettek a házba, ott még produkálhatták magukat, ha akarták, viszont így is, úgy is járt nekik az ellátás. A szokás vélhetően azért kophatott ki szinte teljesen, mert többnyire felnőtt férfiak űzték, akik a sokadik megnyert párbaj utánra már erősen illuminált állapotba kerültek, a produkció pedig könnyen átcsapott vandalizmusba és erőszakoskodásba.

A szokás eredetéről egyébként nem sokat tudni, van, aki szerint keresztény (Mary Lwyd reprezentálja Szűz Mária szamarát, amin utazott), mások szerint pogány (kelta), megint mások szerint pedig a kettő keveréke. A pontos eredete sajnálatos módon még az előtt feledésbe merült, mielőtt bárki lejegyezte volna.