Egyszer farkasok mentették meg a Yellowstone parkot

Hogy az állatok formálhatják a környezetüket, azzal az eltunyult városlakók csak akkor szembesülnek, ha rágcsálók vagy rovarok költöznek az otthonukba. Pedig az állatok és a növények nem csak zöld hátterek élő természetfilmmel: ezek szoros kölcsönhatásban vannak egymással. És sokszor nem is azok a legnagyobb károkozók, akikre először gyanakodnánk. Mindannyiunk kedvencei, a házimacskák úgy szaporodnak, mint a nyulak, és úgy pusztítják a környezetükben található kisebb élőlényeket, mint egy velociraptorcsorda. A húst és tejet adó tehenek tömeges tartása ártalmas a légkörre, mert a bélgázuk kilyukasztja az ózonréteget.

Ezek után senki se gondolná, hogy pont a farkasok lennének a vadon védőszentjei, ugye? 

Pedig bizonyított tény, hogy valóságos csodát tehetnek, ha a megfelelő környezetben engedik szabadon őket. Egy tudóscsoport 1995-ben visszaszoktatott a vadonba néhány farkast a Yellowstone Nemzeti Parkban. A nyolc szürke farkast a kanadai Jasper Nemzeti Parkból vittek az Egyesült Államokba, és a következő év végéig még 23-at telepítettek be.

De mi közük volt ehhez a farkasoknak? Az, hogy a táplálkozásukkal aktívan beavatkoztak a park ökoszisztémájába. Az 1930-as években, miután az emberek kiirtották a farkasokat, nem volt, ami kordában tartsa a jávorszarvasokat. Így az állatok elszaporodtak, és lelegelték a fiatal fákat és bokrokat. Ennek katasztrofális hatása volt a park ökoszisztémájára.

Eközben a farkasok olyan közel kerültek a kihaláshoz, hogy 1974-ben fölvették őket a veszélyeztetett fajok listájára. Miután visszaszoktatták őket a Yellowstone Parkba, egyedül a parkbéli vadászoknak nem tetszett, hogy a jávorszarvas-populációt a farkasok a vártnál jobban megritkították: kétszer annyi példányt ejtettek el, mint ahogy eredetileg várták.

De a víz- és növényvilág magához tért, és ez hamarosan tovább gazdagította a park biológiai sokszínűségét. A völgyben, ahová a farkasok bevették magukat, és kiszorították a jávorszarvasokat, a fák magassága éveken belül a háromszorosára nőtt. Rövidesen feltűntek a madarak, amik fészket raktak a fák lombjai között. Aztán jöttek a hódok, hogy kirágják a fákat, és a saját kedvük szerint formálják a vízzel borított területeket.

A farkasok megölték a prérifarkasokat, az ő eltűnésük viszont kedvezett az egerek és a nyulak elszaporodásának. Emiatt egyre több róka, sas, görény, menyét és ragadozómadár tűnt föl a környéken, hiszen nekik ezek voltak a finom zsákmányok, csak a prérifarkasok felzabálták előlük az összeset. Az állatokra a visszatérő medvék is vadásztak, amiket nemcsak a hús, hanem a bokrokról lecsíphető finom bogyók is vonzottak.

A legérdekesebb az volt, hogy a farkasok jelenléte, ha közvetve is, de a vizek természetét is befolyásolta: több tavacska alakult ki, stabilabbá vált a folyók medre, és lelassult a talajerózió is. Mivel egyre sűrűbb lett a növényzet, a folyók medre stabilabbá vált, és a hegyekben még a heves esőzések sem mozgatták meg úgy a talajt, mint korábban.

(Yellowstone Park | Sustainable Human)