Rakétatechnológia volt, háztartási termék lett

A Convair repülőgépgyártó vállalat az 1950-es években kezdte el fejleszteni az SM-65 Atlas típusú hordozórakétát, amivel az első amerikai űrhajóst is Föld körüli pályára állították. Az Egyesült Államok rengeteget költött fegyverkezésre és űrkutatásra a hidegháború alatt, de ebből rengeteg, a civil életben is használt műszaki megoldás született. Ilyen volt a WD-40, a mindenki által ismert, kenőanyagként és víztaszítóként egyaránt használható spray is.

Hogy miből áll a WD-40? Senki nem tudja, mivel a pontos összetétele üzleti titoknak számít. Maga a név egy mozaikszó: a WD a Water Displacement (víztaszító, vízkiszorító) rövidítése, a 40 pedig a fejlesztés során véglegesnek ítélt, negyvenedik formulára utal.

A WD-40-et Norm Larsen, a San Diegó-i Rocket Chemical Company alapítója kísérletezte ki 1953-ban, de nem szabadalmaztatták, hogy ezzel is titokban tartsák az összetevők listáját. A Wired nagyjából tíz éve publikált egy cikket, amiben tömegspektrométeres és gázkromatográfiás méréseket is végzett a flakon tartalmán. Eszerint

A víztaszító tulajdonság valószínűleg az alkánoknak köszönhető, mivel az ezekben található hidrogénatomoknak nincs töltésük, így nem tudnak kötést alkotni a víz oxigén- és hidrogénmolekuláival.

A WD-40-et eredetileg azért fejlesztették, hogy megóvják az Atlas rakétákat a rozsdásodástól. A rakéták rozsdamentes acélból készült üzemanyagtartályai – hogy a motornak minél kisebb terhet kelljen a világűrbe juttatnia – annyira vékonyak voltak, hogy üres állapotban nitrogénnel töltve tárolták őket, így védve őket az összeeséstől. A korrózió a sérülékeny tartályok halálos ellensége volt: bármilyen sérülés az üzemanyagtartály kilyukadásához, az pedig katasztrófához vezethetett volna. A NASA-nak szüksége volt egy víztaszító anyagra, ami megóvja a rakétákat a rozsdásodástól – és a WD-40 ehhez tökéletes volt.

1969-ben John Barry, a Rocket Chemical Company elnök-vezérigazgatója WD-40 Companyre változtatta a cég nevét, mivel nem gyártottak rakétákat, és a WD-40 volt az egyetlen termékük. Ez önmagában kevés lett volna a világsikerhez, mert az űrkutatás nagyhatalmak játékszere, nem a hétvégi barkácsolóké. De az, hogy a WD-40 ma egy tőzsdén jegyzett cég és a vásárlók 160 országban rajonghatnak az egyetlen termékükért, az nem a NASA-nak köszönhető, hanem azoknak, akik felismerték a sokoldalúságát.

A WD-40-et ugyanis nemcsak üzemanyagtartályok rozsdátlanítására lehet használni, hanem cipzárok meglazítására, kerti grillrácsok takarítására, összeragadt poharak fellazítására, a mindent megrágcsáló kutyák elleni védelemre (nem rájuk kell fújni, hanem arra, amit megrágnának; az állatok utálják a szagát), pillanatragasztó feloldására, vécé- és hűtőszekrény-tisztításra, vagy akár darazsak elleni védekezésre is. Hiába, hogy a fapados űrturizmus még több évtizednyi távolságban van, azért csak jóleső érzés, hogy addig is élvezhetjük az űrkutatás melléktermékeit.

(Wired | Wikipedia | Reader's Digest)