A bajusz, amivel egy államférfi mindenkit összezavart
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
Aki látta már török férfiak nagyobb populációját, annak talán feltűnt, hogy nagyon nagy többségük bajszos (jelentős részük szakállas is, de ez most mellékes). Azt hihetnénk, ez is egyike a több évszázados közel-keleti, muszlim tradícióknak, mint például hogy nem esznek disznóhúst, nem isznak alkoholt, naponta legalább ötször imádkoznak és hogy a nőket másodrendű lényként kezelik. Valójában azonban csak alig több mint százéves története van, és éppen az Oszmán Birodalom összeomlásával van összefüggésben.
Az oszmán korban ugyanis a férfiak többségének borotvált volt az arca – és a feje is –, arcszőrzetet csak a kiváltságosok viselhettek, akkoriban a társadalmi státuszról a turbán színe, anyaga és más jellemzői árulkodtak. Az első világháború nem csak a történelmi Magyarországot intézte el, sőt: míg mi megúsztuk az ország kétharmadának elvesztésével, az akkor már régóta válságban lévő Oszmán Birodalmat konkrétan eltörölte a történelem színéről a párizsi békeszerződés.
A helyén megszülető, és az erőteljes iszlamizációt erőteljes szekularizációra cserélő Törökországban az addigi német dominancia után az angolok és a franciák kezdtek diktálni. A nyugat beleszólása az ország ügyeibe – és persze az iszlámháttérbe szorulása is – megosztotta a török társadalmat, és ha az nem is jutott eszükbe, hogy óriásplakátokon üzenjenek Londonnak vagy Párizsnak, hogy ők is megértsék, más módon kezdték el kifejezni politikai-ideológiai hovatartozásukat: a bajuszviselettel.
„A formája jelezte, hogy az illető helyesli vagy ellenzi-e a reformokat, amiket azok az átkozott angolok és – még egyszer elnézést – franciák akartak bevezetni. (...) Akik a reformok mellett álltak, M alakúra nyírták a bajuszukat. Akik ellenezték, kétoldalt lekonyuló bajuszt viseltek, nagyjából fordított U alakban. (...) Kemal Atatürk, a katona, akinek végül sikerült véget vetnie az európai hatalmak által trónra juttatott gazemberek korszakának, hol viselt bajuszt, hol nem. Ezzel aztán jól összezavart mindenkit” – írja a török bajuszkultúráról Paolo Coelho a Hippi című könyvében.
Atatürkről amúgy kissé pontatlanul ír. A modern török állam megteremtőjének fiatalkorában U alakú bajsza volt, idős korában egy kicsit inkább az M-et idéző, de annál tömöttebb bajuszt viselt, a kettő között pedig valóban voltak borotválkozós időszakai is (ide kattintva talál egy fiatalkori és egy időskori Atatürk-bajszot). És az mondjuk igaz, hogy ügyesen tudott mindenkit összezavarni, például egész gyurcsányi módon, saját pártja kvázi meghekkelésével tette köztársasággá Törökországot 1923-ban.
Mindezek a változások egy olyan időszakban zajlottak le az államalapító arcán, amikor az országban a szekularizációs és modernizációs folyamatok részeként az arcszőrzet viselését próbálták megfosztani az addigi vallási jellegtől, sőt, a közszférában dolgozóknak vagy a hadseregben szolgálóknak meg is tiltották a viseletét. A törekvés azonban hamvába holt, legalábbis annyiban, hogy az addigra általánosan elterjedt bajuszviselést nem tudták visszaszorítani, igaz, a vallási jellegét elvesztette, és a bajusz formája már politikai hitvallássá vált.
Ahogy a regényben szerepel, valóban az M alakú, ülkücünek nevezett bajusz az egyik legelterjedtebb. Ilyet jellemzően a jobboldali beállítottságú, nacionalista elveket valló, de a világi török állam híveinek számító férfiak viselnek. Az M betű egyes értelmezések szerint a milliyetci (nemzeti) szóra utal, mások szerint a török zászló félholdját szimbolizálja.
A szintén konzervatív, de vallásos réteg körében manapság a badem bıyıknek (mandulabajusznak) nevezett, egyenesre nyírt, felső ajkat nem érintő bajuszforma a legnépszerűbb. Ezzel szemben a baloldaliak, főleg a radikális balosok az egyenes, sűrű, szájra rálógó bajszot (pos bıyık) viselik, viselték – igen, ha valakinek erről Sztálin arca ugrik be, az korántsem véletlen. És léteznek még a török bajuszviselés igazi bőgatyás-ostorcsattogtatós-kurultáji értelemben vett hagyományápolói, akik a hosszú, felfelé kunkorodó, vaksszal vagy más lakkszerű anyaggal rögzített szablyabajuszra (pala bıyık) esküsznek.
A bajuszviselet jelentősége a hatvanas évek elejére valamelyest elhalványult, de most ismét a reneszánszát éli. Köszönhetően részbe az illiberalizmus atatürki értelemben vett forradalmárjának, a korábban egyébként vallási gyűlölet szításáért fogházbüntetésre is ítélt egykori focistának, az iszlamista-populista politikai beállítottságú Recep Tayyip Erdoğan elnöknek. Ő egy tüskésre nyírt, vékony, de a mandulabjusznál tömöttebb bajuszformát visel, aminek köszönhetően mára Vajna Tímea-i magasságokba emelkedett divatdiktátorként is, legalábbis arcszőrzetfronton. Az általa viselt bajuszstílust ma már Erdogan-bajusznak hívják, és egy 2017-es cikk szerint kormányának egyetlen nőtagja kivételével mindenki ilyen bajuszt visel (miközben egy évvel korábban a miniszterek felének még nem volt arcszőrzete).
A cikk írásához az ötletadó regényrészleten (Paulo Coelho: Hippi, Athenaeum Kiadó, 2018.) túl jelentős segítséget jelentett turkinfo.hu Kackiásra pödört bajusz – bajuszkörkép Törökországban című írása, a What Your Facial Hair Says About Your Politics, In Turkey című videó, valamint az Alarabiya.net Erdogan-style mustaches trending in Turkish ruling party című cikke.
Rovataink a Facebookon