Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
-
A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni - 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
Mindenki tudja, hogy a mássalhangzókat csak egy magánhangzóval együtt tudjuk kimondani, erre utal az elnevezésük is. Bé, cé, dé , gé. De mitől függ, hogy milyen betűt mondunk utánuk? A folyékony hangokat (l, r, n, ny, m) azért mondjuk máshogy, mert ezek valahol átmenetet képeznek a mássalhangzók és magánhangzók között, ez még sokaknak ismerős lehet az iskolai nyelvtan órákról. (Ezeket a hangokat egyébként ki is tudjuk tartani, gondoljunk csak a hangra amit akkor adunk ki ha valami finom: “Mmmmm”.)
De mi a helyzet a k-val és a q-val?
Az etruszk ábécé
Fotó: Wikipedia
Ha tippelni kellene, kinek a keze van a Ká/Kú-gate-ben, nyilván mindenki a görögöket, vagy a rómaiakat mondaná, hiszen műveltségünk jelentős része ezekből a kultúrákból ered. De a “k” és “q” esetében még egy, kissé méltatlanul elfeledett népnek is szerepe volt: az etruszkoknak.
Ugyanis az ákombákomok, amiken ezeket a sorokat olvassa, és amit latin ábécének nevezünk, valójában a görög ábécé egyik változatának, az úgynevezett nyugati-görög ábécének a latin nyelvhez igazított átvétele. Azonban bizonyítékok vannak rá, hogy nem közvetlenül, hanem etruszk közvetítéssel került Rómába az ábécé.
Róma királyai etruszkok voltak, és ezen kívül egyéb nyomok is is arra utalnak, hogy az etruszk kultúra erősen hatott a Rómában és környékén élő latinul beszélő népekre. Amikor az etruszkok elkezdték leírni a nyelvüket görög betűkkel, a ”k” hangot három betűvel jelölték: a gammával (ami később a “c” lett, kisebb bonyodalmat okozva a rómaiaknak egészen a “g” bevezetéséig), a kappával, ami “k”-ként él tovább, és a kissé egzotikusabb, standard görög ábécében ismeretlen koppával, ami a “q” elődje, de az etruszkok ezt is k értékben használták.
Attól függően választottak a k hangot jelölő jelek kavalkádjából, hogy milyen magánhangzó követte azt az adott szótagban, a koppát (q) csak az u hang előtt, a kappát pedig csak az a előtt, mintha mi attól függően írnánk j-t vagy ly-t, hogy milyen betű következik.
A ma ismert leghosszabb etruszk szövegemlék
Fotó: Wikipedia
A latinul beszélők számára ennek a szabálynak már nem sok értelme volt, így hamar el is felejtették, a “q” pedig saját hanghoz lett társítva. Az ábécé betűinek kimondása viszont megtartotta a betűk ejtésében, hogy a “k” ká, a “q” pedig kú. Tehát ha ismerőse cseten legközelebb azt írja "kávé helyett, hogy “KV”, "kutya" helyett pedig azt, hogy “qtya”, emlékezzen meg kicsit az etruszkokról, akik ezt lehetővé tették.
(Forrás: Adamik Béla: A latin nyelv története - Az indoeurópai alapnyelvtől a klasszikus latinig, Argumentum, 2009)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon