A szmájli egyáltalán nem modern találmány

Talán 2018-ban már nem túlzás kijelenteni, hogy online beszélgetéseinkben és leveleinkben nap mint nap használunk érzelemkifejező emotikonokat, szmájlikat. :-) Az effajta írásbeli érzelemkifejezést általában a számítógépes kommunikációhoz társítják, pedig évszázados múltjuk van. :-O Sőt, egyesek szerint maga Abraham Lincoln is szmájlizott már. ;-) Kis emotikontörténet a nem is olyan közeli kezdetektől napjainkig. :-D

Ha a szmájlira nem írásjelekként tekintünk, hanem mosolygó arcként, akkor mélyebbre kell ásnunk a történelemben. A smiley face elnevezés Harvey Ball dizájner munkájaként vált világszerte ismertté a hatvanas években. Ball 1963-ban, szabadúszóként tervezte nagyjából tíz perc alatt a stilizált, sárga színű, mosolygó kört, és 45 dollárt kapott érte. A megrendelő egy biztosítótársaság volt, ami éppen fuzionált egy másikkal, és a dolgozók hangulatának ez nem tett jót – a mosolygó arc egy moráljavító kampány része volt. A vállalat dolgozói kitűzőként is megkapták smiley face-t, aztán ez a kitűző terjedt el a cég berkein kívül is, majd Amerika- és világszerte népszerű ikonná vált – akárcsak a hozzá kapcsolt Have a nice day (azaz Legyen egy jó napod) szlogen, amit viszont már csak évekkel később tett a fejecske mellé két philadelphiai vállalkozó. Mivel senki nem védte le az ábrát, Ball soha nem keresett vele több pénzt annál a 45 dollárnál.

De a legismertebb smiley nem a legrégebbi. Mint korábban mi is megírtuk , a trencséni levéltárban egy 1635-ös dokumentumon is látható egy, a smiley face-re gyanúsan emlékeztető emotikon. A mosolygó arcot a város akkori jegyzője, Ján Ladislaides kanyarította egy elszámolás alá – mint azt tavaly az MTI-nek elmondta Peter Brindza, a szlovákiai intézmény igazgatója. A jegyző a város számláinak ellenőrzése során mindent rendben talált, és valószínűleg ennek örült annyira, hogy annak írásban is nyomát akarta hagyni.

Persze a mosolygó fejet ma már inkább emojinak nevezzük, mint emotikonnak – mi a helyzet akkor, ha a szmájlit szigorúan írásjelekből összelegózott arcként értelmezzük? Több forrás is azt állítja, hogy ez esetben Robert Herrick angol költő 1648-as hangulatjele az első ilyen ábrázolás, de a The New Atlantis blogbejegyzése ezt elég meggyőzően cáfolja . Ugyanakkor az biztos, hogy az írásjelekkel kifejezett hangulat igénye régebbi az internetnél – egyebek között Ambrose Bierce és Vladimir Nabokov is tett ilyen írásjelekre javaslatokat, sőt már a 19. században is találni ilyen irányú próbálkozást.

Egyesek szerint már Abraham Lincoln egy 1862-es beszédének New York Timesban közölt leirata is tartalmaz szmájlit, ugyanis éppen a „nevetés” szó után szerepel egy roppant haladó, orr nélküli kacsintás, de valószínűbb, hogy ez a ;) inkább csak elírás, mert a ) egy zárójel bezárása is egyben. Az viszont kétségtelen, hogy a Puck humorlap 1881. március 30-i lapszáma szmájlikkal poénkodott, eljátszva a gondolattal, hogy a lap karikaturistái ellen fellázadó tipográfusok miként rivalizálnának a grafikákkal. A cikkben bemutatott négy arc – vidám, szomorú, semleges, csodálkozó – mind küllemükben, mind funkciójukban a ma használt szmájlik előfutárainak tekinthetők.

Meglepő, de a számítógépes szmájlizás eredete nem tisztázott százszázalékosan. Állítólag 1979. április 12-én egy Kevin MackKenzie nevű ARPANET-felhasználó találta ki az első online szmájlit, aminek még csak orra és szája volt, mutatjuk is -) . De ennek igazolására nincsenek olyan bizonyítékok, mint a szemes-orros szmájli három évvel későbbi születésére: 1982. szeptember 19-én a Carnegie Mellon Egyetem egyik informatikusa, Scott Fahlman egy számítástechnikával foglalkozó egyetemi online üzenőfalra felírta, hogy :-) .

Ezt a karaktersort javaslom viccelődés jelzésére. Oldalvást kell olvasni.

– írta kommentárként a szmájlihoz, és rögtön javasolt ellenkező hangulat kifejezésére is egyet, ami így nézett ki: :-(. Mint látható, ezek már konkrétan a ma használt szmájlik, amik az elmúlt évtizedekben átmentek mindenféle változásokon – hol orr nélkül jelennek meg, hol jobbról olvasva –, de mai napig a netes kommunikáció alapvető gesztusai, még akkor is, ha a később felgyorsult szmájlievolúció megszült olyan abominációkat, mint a kakiemoji vagy a ( ͡° ͜ʖ ͡°). Így a legtöbb forrás mai napig Fahlmant tekinti a modern szmájlik atyjának. Ezzel mi sem akarunk vitatkozni, így már csak egy szavazást teszünk ide:

(Borítókép: The Illustrated London News, grafika: Bakró-Nagy Ferenc)