A Star Trek atyja háromszor zuhant le repülővel

Gene Roddenberry a Star Trek (Űrszekerek, Csillagösvény, ahogy tetszik) megalkotójaként vált híressé. Forgatókönyvírói karrierje mellett háttérbe szorul az azt megelőző, legalább ilyen jelentős repülői pályafutása. Noha Roddenberryt többször is kitüntették katonai szolgálata során, azt nem lehet állítani, hogy mindig szerencséje lett volna azokkal a gépekkel, amelyeken pilótaként vagy utasként utazott. Háromszor szenvedett repülőszerencsétlenséget, de mindet megúszta kisebb karcolásokkal.

A Los Angelesben ifjú éveit töltő kis Eugene Roddenberry hamar beleszerelmesedett a repülésbe és a scifibe. Ennek ellenére, apja nyomdokait követve, érettségi után a rendőrtiszti főiskolára iratkozott be, és el is végezte. Szenvedélyét azonban nem feledhette, ezért diplomázása után beiratkozott egy pilótatanfolyamra, amelyet az amerikai légierő finanszírozott. Ez 1941 nyarán volt, de mivel épp nem volt hely a tanfolyamon, az év hátralévő hónapjait gyakorló rendőrként töltötte (bár hivatalosan már kadétnak minősült).

Decemberben azonban minden megváltozott,

hiszen a japánok megtámadták Pearl Harbort, Amerika háborúba lépett, és hirtelen megsokszorozódott a pilóták iránti igény. Roddenberry alig néhány nappal Pearl Harbor után megkapta a behívóját, és elkezdődhetett a pilótakiképzése. Hadnagyként végzett egy évvel később, és a hawaii-i Oahura helyezték a 394-es bombázószázadhoz, ahol egy B-17-es Repülő Erőd pilótája lett. Hamarosan részt vett a csendes-óceáni harcokban, többek között Guadalcanal ostrománál is jelen volt.

Frontszolgálata hamar véget ért, amikor 1943-ban egy felszálláskor az általa vezetett B-17-es nem gyorsult fel eléggé ahhoz, hogy a levegőbe emelkedjen. Roddenberry megpróbált fékezni mindennel, ami a keze ügyébe került, de a gép 150 méterrel túlfutott a kifutópályán és a fák közé csapódott. Az orrban helyet foglaló két katona meghalt a balesetben, de Roddenberryt felmentették a későbbi vizsgálatban. Katonatársai nem értettek egyet a döntéssel, és továbbra is őt vádolták a balesetért. Ezért hazarendelték a századot az Egyesült Államokba, és Roddenberry ezután már nem kapott harctéri megbízatást.

Amerikában - talán tapasztalatai okán - repülőbalesetek kivizsgálásával bízták meg, de ez a nyugalmasabbnak tűnő állás nem kímélte meg az újabb balesetektől. Miközben baleseti vizsgálóként repült utasként egy katonai gépen, lezuhantak, és a repülő kigyulladt. Roddenberry három embert húzott ki az égő gépből, de ekkor még nem tudta, hogy az így szerzett gyakorlatát néhány évvel később, immár a közel-keleti sivatagban is sikerrel kamatoztathatja.

Miután a háború végén leszerelt a seregtől, polgári pilótaengedélyt szerzett, és a kor legnagyobb légitársaságánál, a Pan Amnél helyezkedett el. Gyakran repült az akkori két leghosszabb útvonalon, New Yorkból Johannesburgba, illetve Kalkuttába. Eközben továbbra is írogatott hobbiszerűen, és a Columbia Egyetemre is beiratkozott írást tanulni. 

Becsapódás a szíriai sivatagban

Így érkezünk el 1947. június 18. éjjeléhez. Roddenberry a Pan Am 121-es járat másodpilótájaként repült Karacsiból Isztambul felé. Az út során az egyik hajtómű a bal szárnyon leállt. A számításba jöhető repterek éjszaka lévén mind zárva voltak, a repülő kapitánya, Joseph Hart úgy döntött, hogy továbbrepülnek három hajtóművel Isztambul felé.

A lángok a szárny, és ezzel az üzemanyagtartályok felé terjedtek. Miközben Hart a szíriai sivatagban próbált kényszerleszállást végrehajtani, Roddenberry hátrament a kabinba, hogy megnyugtassa az utasokat (miközben meg volt győződve arról, hogy mind meg fognak halni). Az égő hajtómű egyszer csak lezuhant a szárnyról, a repülő pedig becsapódott a sivatag viszonylag puha homokjába.

Nyolc utas és a legénység hét tagja meghalt, de Roddenberry, aki megint megúszta a zuhanást egy bordatöréssel, többször is visszament az égő roncsba, hogy újabb utasokat hozzon ki onnan. Voltak közöttük, akik teste égett, amikor rájuk talált. Őket párnákkal próbálta eloltani. A repülő utasterét hamarosan teljesen elborították a lángok, így végül 19 utas és a személyzet három tagja maradt életben. Reggel, mivel nem érkeztek mentőcsapatok a helyszínre,

Két keresőcsapatot alakított, akik két ellentétes irányban indultak, hogy a civilizáció nyomaira bukkanjanak (más források szerint két angol utast arra kért, hogy átúszva a közeli Eufrátesz folyót a távolban derengő fények felé induljanak el, amelyről kiderült, hogy egy szíriai katonai bázis volt). Az egyik keresőcsapattal tartó Roddenberry hat kilométer gyaloglás után ért egy faluba, ahol volt telefon. Innen értesítette a szíriai hadsereget, akik repülőn küldtek segítséget, majd visszatért a roncshoz, és segített a túlélőknek.

Így egy évvel később kilépett a Pan Amtől, és következő hét évben rendőrként szolgált, mielőtt beindult volna tévés forgatókönyvírói karrierje. A tanulság: aki túlél három repülőbalesetet, annak csak hosszú és eredményes lehet az élete.