Az 1920-as években jó ötletnek tűnt a drive-thru ábécé
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
Jó pár éve az internet a kereskedelem egyik legnagyobb mozgatója, mindegy, hogy webáruházakról, vagy interneten megrendelt szolgáltatásokról beszélünk. Az 1920-as évek Amerikájában viszont egy másik forradalmi találmánytól várták a bevásárlás élményének és hatékonyságának reformját: az autós mozik és gyorséttermek mintájára drive-thru ábécékkel képzelték el a jövőt.
Bár az autók már az 1890-es években megjelentek, nagyobb tömegek Amerikában csak az 1920-as években engedhették meg maguknak, hogy ilyesmit vásároljanak maguknak. Ez persze egy sor új problémát hozott magával, mint például a rengeteg közlekedési baleset, illetve a forgalmi dugók, de olyan újítások is jöttek vele, mint a kocsival behajtós ábécé.
A Science and Invention magazin 1928. decemberi számában jelent meg egy futurisztikus terv egy boltról, amibe kocsival is be lehet hajtani, és az egyes pultok előtt meg-megállva egyből a kocsiból lehet kérni az árukból. A magazinban nem szerepel, hogy hol álltak elő a bizarr tervvel, de a Paleofuture írója, Matt Novak kicsit utánatúrt a dolgoknak, és kinyomozta, hogy Los Angeles volt a kocsikhoz kötődő hasonló fejlesztések középpontja, és itt is próbálták ki a gyakorlatban.
A bolt működése nagyjából egy önkiszolgáló étterméhez hasonlított, a kocsi sofőrje az autó útjával párhuzamosan haladó szalagon tolhatta maga mellett a bevásárlótálcáját, amire szorgosan gyűjthette a megvásárolni kívánt termékeket - és ahogy a sima önkiszolgálóban, itt is a végén kellett fizetni.
A bolt kialakításánál gondoltak a kipufogógáz szellőztetésére is, hatalmas légkeverők voltak a plafonon, nem a füstbe bukott bele tehát a dolog. Hanem abba, hogy nyilvánvalóan nem életszerű ez a bevásárlási mód. A szűk tér miatt előzésre nincs hely, vagyis ha egy sofőr a bevásárlólistát az irodában hagyva totojázni kezdett négy gabonapehely között, mindenki másnak meg kellett várni, hogy döntésre jusson, addig nem haladt a sor. Az sem segített, hogy sokan a kocsiból kiszállva kezdtek válogatni, ami megint csak a torlódást növelte, és hát így ugye pont hogy nem kocsival vásárlássá degradálódott a bevásárlás módja, hiszen gyalog más boltokban is be lehetett szerezni a konzerveket.
Az ötlet az 1950-es években újra feltámadt, de már csak tervszinten, illusztráció is készült arról, hogyan nézne ki a jövő automatizált bevásárlóközpontja.
A dolog egyébként valamilyen szinten ma is napirenden van: az 1956-os tervhez hasonló ötletet indított be idén a Walmart Amerikában, a Super Bowl alatti reklámjuk is erről szólt: az előre megrendelt termékekért csak oda kell kanyarodni autóval a bolthoz, és már vihetjük is a rendelést. A másik verzió szerint viszont ténylegesen feltámasztanák a drive-thru ábécét, amihez konceptvideót is készítettek, de a 2017-es változat nem meglepő módon megint csak nem kelt életre, hiszen nem sokkal lett kényelmesebb egy kocsival küzdeni a gondolák között.
Források: Paleofuture 1 | 2
Rovataink a Facebookon