A magyar kasszafúró rendőr, aki saját betöréseinél helyszínelt

Amikor egy ködös éjszakán, 1990 november 14-ről 15-re virradóan B. Miklós elindult betörni, okkal gondolhatta, hogy az akciója sikerrel zárul - de az éjszaka nem úgy alakult, ahogy eltervezte. A Veszprémi Naplónak is helyt adó épületet nézte ki magának, nem messze a lakásától. Az épület ajtaját aznap este két rendőrjárőr ellenőrizte, mert gyakran megesett, hogy nyitva felejtették. Ezúttal a járőrök zárva találták az ajtót, ezért is lepte meg a járőröket, hogy nem sokkal később, amikor újra arra jártak, zajt hallottak. B. Miklós éppen ott ügyködött. 

"Reflexszerűen a zaj felé fordultam, és azt láttam, hogy valaki kilép az ajtón, amit korábban már kétszer is zárva találtunk. Úgy 15 méterre lehettem a férfitől. Még ismerősnek is tűnt. Álltunk egymással szemben és farkasszemet néztünk. Tudtam, hogy a kapitányságról ismerem a fickót, de sokáig nem jutott eszembe, hogy hívják. Elindultam felé, mire az illető megfordult és berohant a házba. Mi meg gyorsan utána." - emlékezett vissza a járőrpár egyik tagja, Gaál Péter A kasszafúró zsaru című könyvében. 

Az épületben egy kis üldözés után az üldözött egy forgótáras pisztolyt szegezett a járőrökre, és rájuk kiáltott: "Állj, rendőrség!" Majd magyarázkodni kezdett: elmondta, hogy a közelben lakik, zajt hallott, ezért jött a helyszínre. A járőrök ekkor jöttek rá, hogy akit üldöztek, az B. Miklós rendőr százados. Mint feljebbvaló, B. utasította őket a betörő felkutatására. De hiába nézték át az épületet, mindent rendben találtak. Ám kifelé menet, amikor B. megfordult, a járőrök észrevették:

A járőrök tehetetlenek voltak, hiszen betörésnek nyoma sem volt, és azon túl, hogy B-t gyanúsnak találták, nem volt ellene semmi bizonyítékuk. Mégis hazáig követték, majd később visszamentek az ominózus épülethez. Ekkor látták, hogy a korábban lekapcsolt villany ég, egy ügyvédi munkaközösség irodáját pedig kirámolták. Amikor a nyomkövető kutya kijött, meg sem állt B. lakásáig.

B. Miklós története példa nélküli. Bár előtte és később is buktak le olyan rendőrök, akik bűnöztek, de az, hogy valaki 15 éven át követ el betöréseket és nem egy esetben a saját betöréseinél helyszínelt, egészen rendkívülinek számít. 

"Éreztem, hogy valamit csinálnom kell, hogy mennem kell betörni. Tulajdonképpen a szakmai elismerés hiánya váltotta ki belőlem ezt a pótcselekvést" - indokolta egy interjúban az először esztergályos szakmát tanult, majd gépésztechnikus végzettséget szerző B. Miklós, miért élt kettős életet. Állítása szerint először a pénz miatt járt betörni, és azért, mert látta, mennyire védtelenek az intézmények, amiket kirámolt. Lebukása után igyekezett magát profi betörőnek beállítani, mondván, az ország legbiztonságosabb páncélszekrényét is képes 20 perc alatt kinyitni - de kollégái szerint csak fényezte magát, hogy a börtönhierarchiában már a tekintélyes mackóst, ne pedig a zsarut lássák benne rabtársai, akiktől exrendőrként eleve tarthatott. 

És hogy miért úszhatta meg másfél évtizeden keresztül a lebukást? Azért, mert tudta, hogy hiába vesznek ujjnyomokat a betörések helyszínein, az ő ujjnyoma nem volt a benne a nyilvántartásban. Ezért aztán, amikor a betöréseinél ő maga helyszínelt, alapos, precíz munkát végzett, tisztességesen levette a saját ujjnyomát, nem tartott a lebukástól. Ha mégis vettek volna tőle ujjnyomot, akkor kimagyarázhatta volna azzal, hogy technikusként volt jelen a helyszíneken, és akkor hagyta ott. 

Sőt, még azt is tudta, hogy a katonai ügyészség is más nyilvántartásból dolgozik, így amikor a nyolcvanas években egyszer - csak hogy a főnökét dühítse - ellopta a páncélszekrényszekrényből a főnök fegyverét, nem aggódott, amikor ujjnyomot vettek tőle. Merthogy aznap ő volt ügyeletben. Ám hiába volt meg ettől kezdve a katonai ügyészségen az ujjnyoma, az a titokzatos kasszafúró után nyomozó rendőrök nyilvántartásába nem került bele. 

Ekkor már az ország legjobb betörési nyomozói is B. Miklóst próbálták elkapni, anélkül, hogy tudták volna, kit is keresnek. Csak annyit tudtak, hogy az 1975 óta ténykedő betörő a Kinizsi páncélszekrényekre specializálódott: Egyfúrós Kinizsisnek nevezték el, mert pontosan tudta, hol kell egyetlen helyen megfúrni a széfet ahhoz, hogy kinyissa.

Az is igaz ugyanakkor, hogy a rendőrségen már a lebukása előtt sejtették róla, hogy valami nincs rendben vele. Egyszer egy férfi észrevette akció közben, és szólt egy taxisnak, akivel riasztották is a rendőröket, majd üldözőbe vették, de B. felszívódott. Később a bejelentő megdöbbenve ismerte fel a helyszínelők között a betörőt, de akkor még jobban megdöbbent, amikor a rendőrség őt, mint bejelentőt gyanúsította meg a betöréssel. Bár később az eljárást megszüntették, a bélyeg a bejelentőn maradt, az élete tönkrement. 

A betörő rendőr költekezése sem tűnt fel senkinek, úgy tudták, elvált, és a vagyonmegosztásból lett pénze. Pedig voltak árulkodó jelek bőven. Amikor például 1984-ben egy OTP-s páncélszekrényt akart kirámolni Enyingen, sikertelenül. Mivel a Kinizsis mackósnak ekkor már országos híre volt a rendőrök körében, a helyszínelésen az összes szakember megjelent, hogy megnézhessék a titokzatos elkövető újabb, ezúttal sikertelen akcióját. A helyszínre érkezők közt volt B. Miklós is. Ekkor hívtak egy zárszerkezetet készítő mestert, aki a helyszínelők szeme láttára egy addig nem ismert módszerrel nyitotta ki a korábban a Kinizsis által megrongált szekrényt. B. Miklós ezt végignézte, és néhány hónap múlva már ezzel az új módszerrel nyitotta ki a páncélt. A nyomozóknak csak B. lebukása után állt össze a kép, az, hogy kollégájuk a mestertől látottak alapján dolgozott. 

B. Miklóst amúgy - bár jó szakembernek tartották - nem szívelték a kollégái, sokak szerint ez is közrejátszott abban, hogy élvezte a bolondját járatni a rendőrséggel. Végül jogerősen nyolc évet kapott. Bár egy közösségi oldalon megtaláltuk, megkeresésünkre nem reagált a kasszafúró zsaru. Viszont az üzenőfalán egy évekkel ezelőtti bejegyzése szerint amúgy kitöltött egy internetes játékot: