A brit hadsereg tankjaiban szériafelszerelés a teafőző

Ugyan a tea eredetileg Kínából származik, Európában pedig a portugálok honosították meg, az ember akaratlanul is a britekre gondol, ha szóba kerül a teázás: a teaivás szerves része minden brit életének, ezt pedig még akkor sem hajlandóak elhanyagolni, ha a hadseregben szolgálva éppen egy háború kellős közepén találják magukat.

Ez utóbbi a második világháborúban komoly problémát jelentett a brit tábornokoknak, akik az semmit nem tudtak kezdeni a teaszünet miatt a tankjaikat rendszeresen magukra hagyó brit katonákkal. Ez a háború során egyszer csúnyán meg is bosszulta magát, de a britek ennek ellenére sem adták fel a teázást, ehelyett inkább fogták magukat, és

Milyen ellenség?

A katonai teafőző története 1944 júniusában vette kezdetét, amikor a 22-es számú brit harckocsidandár azt az utasítást kapta, hogy törjön át a normandiai partraszállás után összeomló német állásokon és nyomuljon be a francia Caen városába. A britek kisebb összecsapások során négy tankot vesztettek el, de június 13-án reggel kilométereken át nem láttak ellenséget, úgyhogy fél 9 körül bevették magukat a Villers-Bocage nevű faluba, és nekiláttak a reggeli teájuk elkészítésének.

Nem kellett hozzá sok idő, hogy kiderüljön, hatalmas hibát vétettek: az egészet pár száz méterről egy német Tigris tank figyelte, parancsnoki ülésében Michael Wittmannal, a kurszki csata veteránjával. Az összesen öt bevethető tankkal rendelkező németeknek esélye sem lett volna egy valódi összecsapás során legyőzni a briteket, de ezt a lehetőséget nem hagyhatták ki.

Wittmann maga sem igazán hitte el, hogy nem vették észre őket, éppen ezért nem vesztegette az időt a csapata összetrombitálásával, helyette megparancsolta, hogy tartsák az állásaikat, ő meg a saját tankjával begurult a faluba és elkezdte módszeresen szétlőni az ellenséges harckocsikat. A briteket eléggé meglepte a mutatvány, de a lehetőségekhez mérten megpróbálták összeszedni magukat: az egyik, a Tigris elpusztítására is képes Sherman Fireflynak például sikerült jó pozícióba manővereznie, de mint kiderült, teljesen feleslegesen,

A németek végül negyed óra alatt tizennégy tankot semmisítettek meg, ez az incidens pedig a legismertebb példája lett annak, hogy mekkora veszélyt jelent a harckocsik magukra hagyása. 1946-ban egyébként tanulmány is született erről, amiből kiderült, hogy a páncélos egységek által elszenvedett veszteségek 37 százaléka olyankor következett be, amikor a személyzet a harckocsin kívül tartózkodott.

Színre lép a teafőző

Ez intő jel volt a britek számára, de ahelyett, hogy lemondtak volna a háború közepén teázásról, inkább azt akarták megoldani, hogy a tankok elhagyása nélkül is teázhassanak a katonák. Ekkor jött képbe a kocka alakú vízforraló, amit először a háború végén kifejlesztett Centurion tankba szereltek be és azóta is elengedhetetlen tartozéka az összes brit páncélozott járműnek.

Ez egyébként nem  túl bonyolult szerkezet, lényegében tényleg csak egy vízforralóról van szó, ami a tank akkumulátorára – illetve mostanában már inkább a külső generátorra – kötve működik, a teavíz felforralása mellett pedig a konzervek melegítéséhez is fel lehet használni.

A dizájn a mai napig nem változott, de a népszerűsége azóta is folyamatosan nő, többek közt az amerikai hadsereg is beépítette már az Abrams tankokba, bár ők inkább kávéfőzéshez használják. Emellett egyébként civilek is megvehetik a harci vízforralót, úgyhogy ha már csak valami ilyesmi hiányzik a kempingezéshez, akkor érdemes lecsapni a brit hadsereg egyik legfontosabb vívmányára.