Tényleg meghalnak a lepkék, ha hozzáérünk a szárnyukhoz?
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Tízezrével érkeznek hozzánk, fejükben iránytű van és éktelen lármát csapnak
- Azonnal elutazna? Pattanjon a foteljébe!
- Újra kell írni a tankönyveket, megtalálhatták a nyolcadik kontinenst
- Nincs bizarrabb halottkultusz: felöltöztetett múmiák százait akasztották a kolostor falaira
- Bárkiből hős lehet a virtuális univerzumban
Gyerekként az állatokkal kapcsolatban sok fontos leckét tanul meg az ember, köztük azt is, hogy a lepkék szárnyához semmiképpen nem szabad hozzáérni. Az általános vélekedés és szülői intelem szerint ezzel letöröljük róluk a finom port, az állatok pedig röpképtelenné válnak, és emiatt el is pusztulnak.
Ezt sokan a mai napig így tudják, és pont emiatt – jó esetben – nem is fogdossák lepkék szárnyait. Ami helyes - de ettől még az elmélet, miszerint egy érintéssel ki lehet csinálni egy lepkét, nem több puszta kitalációnál.
A helyzet megértéséhez első körben érdemes kitérni a lepkeszárnyak felépítésére: a korábban már emlegetett port felejtsük is el, a szárnyakon valójában apró fedőpikkelyek találhatóak, amik elsősorban azért felelnek, hogy a szárnyak elég merevek legyenek a repüléshez és elég hőt tudjanak felvenni. Emellett a színezésben is fontos szerepet játszanak – nemrég derült ki, hogy nem festékanyaggal, hanem csipkés nanoszerkezetekkel –, ami a ragadozók elriasztásánál és a potenciális partnerek megtalálásánál egyaránt hasznos tulajdonság.
Ez alapján elég egyértelműnek tűnik, hogy a pikkelyek létfontosságúak a lepkéknek, de egy érintésnél azért jóval többre van szükség ahhoz, hogy véget vessünk az életüknek. A lepkeszárny ránézésre elég törékeny konstrukciónak tűnik, de ez nem akadályozza meg a lepkéket abban, hogy
- akár több ezer kilométert tegyenek meg vele – a bogáncslepkék például Észak-Afrikától egészen Izlandig is el szoktak repülni,
- és túléljék a találkozásokat az őket nyomkövetővel felszerelni akaró kutatókkal is, akik amúgy pont a pikkelyeket törlik le az állatok szárnyáról.
Az sem elhanyagolható, hogy a lepkék életük során szépen lassan egyébként is elvesztik a pikkelyeiket, miközben beleütköznek különböző dolgokba. Pont emiatt egy gyengéd érintéssel nem okozunk nekik sokkal több kárt, mint amennyit természetesen is elszenvednének egy idő után.
Azt ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a pikkelyek soha nem nőnek vissza, ha pedig egy helyen túl sokat vesztenek, ott az önmagában elég sérülékeny membrán kerül felszínre. Ez a hőháztartásuk szempontjából is kellemetlen és a színűk is megfakul, de a legfontosabb, hogy a szakadásokra is nagyobb lesz az esély,
ezek pedig már egyértelműen befolyásolják a lepkék röpképességét.
Ezért nem szabad például befőttesüvegben foglyul ejteni őket, a kemény felülettel való ütközésekben ugyanis könnyen megsérülhetnek.
Összességében kijelenthető, hogy hiába ellenállóbbak, mint amilyennek elsőre tűnnek, mégiscsak jobb, ha nem fogdossuk őket. Ha mégis muszáj így tennünk, akkor össze kell csukni mind a négy szárnyukat, és gyengéden, de határozottan így is kell tartani őket anélkül, hogy mozgatnánk az ujjainkat. Ha így teszünk, a lepke azután is repülni és élni fog, miután elengedtük.
Források: Butterfly Ridge, ThoughtCo., How Stuff Works
(Borítókép: Christopher Hunt / Getty Images Hungary)
Rovataink a Facebookon