A britek építettek egy 1800 kilométer hosszú sövényt Indiában
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
-
A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni - 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
A Brit Birodalom a 19. század közepén több mint harminc évet áldozott az indiai szubkontinensen átívelő Nagy Indiai Sövény felépítésére és gondozására. A Kínai Nagy Falhoz hasonlóan megalomán tervvel nem a viktoriánus korszak világhírű kertészeti stílusát népszerűsítették az indiai lakosság körében – tulipánok és rózsák nem igazán kaptak szerepet a projektben.
A konok és pénzéhes brit bürokráciának egészen közönséges célja volt a növényből felhúzott belföldi határvonallal:
ELVÁLASZTOTTÁK EGYMÁSTÓL A SÓBAN GAZDAG ÉS A SÓBAN SZEGÉNY TERÜLETEKET, HOGY AZTÁN MEGVÁMOLJÁK AZ ALAPVETŐ ÁRUCIKK KERESKEDELMÉT.
Fénykorában a sövény 1800 kilométer hosszú, négy méter magas és ugyanilyen széles volt, de még így sem ért végig a teljes belföldi vámhatárvonalon, ami 4000 kilométer hosszan húzódott.
Fotó: Wikipedia
A sóvámot a Brit Kelet-indiai Társaság vezette be, és hogy olcsón megússzák, a sövényt egymásra halmozott száraz ágakból kezdték felépíteni. Ez igencsak sziszifuszi munkának bizonyult, az alapanyag elkorhadt, rendszeresen pótolni kellett. Kis idő elteltével elkezdtek élő növényzetet telepíteni a határvonalra, többek közt fákat, kaktuszokat és bambuszt, ám ezzel is akadtak gondok. Egyes területeken kiszáradtak a növények, máshol az áradás vitte el a palántákat, és a talaj is sok helyen túl sovány volt ahhoz, hogy bármi megéljen rajta. Emellett tüzek, hangyák és viharok is pusztították a sövényt.
Jól mutatja a britek indiaiakkal szembeni jóindulatát és a pénz iránti vonzalmukat, hogy még ezután sem adták fel. Évente százezer tonnányi növényi alapanyagot mozgattak meg, hordták a termőföldet az élő kerítés ültetéséhez, és több mint tízezer határőr védte az infrastruktúrát. A csempészetet így sem tudták teljesen megakadályozni, sokan az ültetett fák megmászásával jutottak át a túloldalra, vagy egyszerűen átdobták a sövény fölött a sózsákokat, hogy a fal másik felén várakozó társaik begyűjtsék az értékes árut.
Nagy lassan rájöttek a britek, hogy az indiai népet egyszerűbben is meg tudják adóztatni, ha ők uralják a gyártást, és ott helyben kivetik a vámot. Ezért aztán a 19. század végére megszabadultak az elnyomást is szimbolizáló óriási építménytől. A sóvám egészen 1946-ig, egy évvel az ország függetlenné válásáig megmaradt, de az óriási sövénynek ma már hiába keressük a nyomait, Indira Gandhi kormánya ugyanis utakkal fedte le a nagy részét.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon