London legjobb sebésze egy embert műtött, hárman haltak bele

Egy végtag amputálása ma sem kellemes, de az anesztézia megjelenése előtt határozottan pokoli volt. A sebesség kulcstényezőnek számított a fájdalom minimalizálásában egy olyan helyzetben, ahol a beteg egyébként is fájó, elfertőződő lábát vagy kezét kellett eltávolítani.  London leggyorsabb késű sebésze az 1800-as évek elején azonban mindent megtett, hogy a pácienseknek a lehető legkevesebb szenvedést okozza. Dr. Robert Liston rengeteget segített a modern orvostudománynak, de az ő nevéhez fűződik a történelem legsikeretlenebb műtéte is. 

A korabeli feljegyzések szerint egy amputáció úgy nézett ki, hogy a beteghez besétált három férfi vérfoltos kötényben, különböző vágóeszközökkel és fűrésszel felszerelkezve, aztán ketten megragadták a beteget és teljes erejükből a műtőasztalhoz nyomták, hogy ne mozogjon, a harmadik pedig nekikezdett a végtag eltávolításának.

“Mérjék az időt, uraim!”

Először egy vágást ejtettek a térd alatt, majd azonnal és gyorsan el kellett szorítani az ereket, aztán átfűrészelni a csontot, és végül összevarrni a sebet. Minél gyorsabban történt az egész, annál kevesebb ideig tartott az elviselhetetlen fájdalom. Ezért szerencsésnek mondhatták magukat azok, akik az 1800-as évek elején a skót dr. Robert Listonhoz kerültek, akit az egyik leggyorsabb sebészként tartott számon az orvostudomány.

A feljegyzések szerint a műtétek a brutális fájdalom miatt gyakran úgy értek véget, hogy a páciens kibirkózta magát a műtős segédek szorításából, és inkább elmenekült a műtőből, de sokan meghaltak a fájdalom okozta sokkban is. Liston statisztikáját csodálták, az orvos a legsikeresebbek közé tartozott, mert csak minden tizedik páciense halt meg a London's University College Kórház műtőasztalán a kezei között.

Hopsz, a heréknek is annyi

Liston fürdött a népszerűségben, a betegek pedig képesek voltak napokat várni, hogy csak rájuk nézzen a sebész, aki kifejezetten szerette azokat az eseteket, amiket a kollégái reménytelennek tartottak. Az is elterjedt róla a szakmában, hogy felvágós, ő pedig ezt bizonyítandó az orvosok és orvostanhallgatók számára látogatható műtétek alatt is úgy viselkedett, mintha az a saját showműsora lenne.

Talán ez az oka annak is, hogy a show néha elterelte a figyelmét, ilyenkor előfordult, hogy nem csak a végtagot vágta le, hanem például a páciens heréit is, vagy máshol okozott sebeket.

300 százalékos halálráta

Bár meg kell hagyni, hogy dr. Robert Liston orvostudományra gyakorolt hatása jelentős, modern orvoslás a mai napig használja találmányait és fogásait (nyilván némileg továbbfejlesztett verzióban), ő az is, aki képes volt egy operáció alatt három embert is megölni.

Egy lábamputáció során, ahol újra meg akarta dönteni a saját gyorsasági rekordját, véletlenül levágta az asszisztense ujját, és a késcsere közben felhasította egy megfigyelő kabátját.

1846-ban egy Frederick Churchill nevű pácienst műtött, aki már olyan régóta szenvedett a fájós térdével, hogy már csak az amputáció maradt megoldásként. Liston a szokásától eltérően, amikor a műtét előtt a közönségéhez szólt, nem arra kérte őket, hogy mérjék az idejét, hanem hogy vessenek egy pillantást egy üvegnyi éterre, amit addig csak amerikai fogászok használtak kábításra. Liston kollégája, dr. William Squire étert tartott a páciens orra elé, aki hamarosan elvesztette az eszméletét, majd éterrel átitatott zsebkendőt tartott a páciens arca elé, hogy kiütve maradjon. Amikor vége lett a műtétnek, elvette Churchill orra elől a kendőt, aki néhány percre rá magához tért, és megkérdezte mikor kezdik el a műtétet.

Azt tudni kell, hogy az akkor csodaszernek tartott éter nem volt a legtökéletesebb a páciensek elkábítására, ugyanis a sebészek tüdejét is irritálta, hányást és más mellékhatásokat okozott a betegeknél, és olyan ablaktalan műtőkben, ahol petróleum lámpa fényénél operáltak, gyakran tüzet okozott.

(Borítókép: Liston előkészül műtétre a közönség előtt. Fotó: Wikimedia Commons)