A csak nők lakta szellemváros, ahonnan még a hím állatokat is elüldözték

1893-ban az oklahomai prérin lovagolt egy kansasi újságíró, és egy zavarba ejtő településre lett figyelmes. Mintha csak a kilencven évvel később született lengyel szatíra, a Szexmisszió alaptörténete elevenedett volna meg a szemei előtt. A városban csak nők laktak, nő volt a polgármester és a rendőrfőnök is – aki rá is lőtt emberünkre –, és láthatóan megijedtek a férfi puszta látványától is. Sajnos azonban a női utópia rövid életűnek bizonyult, és a város előbb elnéptelenedett, majd nyomtalanul el is tűnt mindörökre. Sokan nem is hisznek benne, hogy egyáltalán létezett valaha.

Az egykori település neve Bethseba vagy Bathseba volt, amely héberül annyit tesz, hogy “az eskü lányai”. A pontos helyszínt senki sem ismeri, a városra véletlenül rátaláló riporter annyit jegyzett föl, hogy valahol Enid és Perry városa között bukkant a településre. Amikor megérkezett, a női rendőrfőnök – akinek fő feladata a férfiak elzavarása volt – rálőtt, a többi lakó pedig bemenekült a sátrába.

Az Oklahoma és Kansas határán elterülő préri demográfiai viszonyai meglehetősen képlékenyek voltak akkoriban, mert 1893. szeptember 16-án a szövetségi kormány megnyitotta a cseroki indiánoktól végleg elszedett földsávot, a Cherokee Stripet a földfoglalók előtt. Ez aztán a világtörténelem talán legádázabb földfoglaló rohamát eredményezte. Mindenki, aki lovat vagy szekeret tudott szerezni magának, tolakodva nyomult a területre, és különösebb tervezettség nélkül nyilvánított magáénak egy-egy parcellát. Azokban a hónapokban nem okozott különösebb meglepetést, hogy egyik napról a másikra települések nőttek ki a semmiből, majd sokszor ugyanilyen gyorsan el is tűntek a föld színéről.

Ez történt Bethsebával is. Amikor a riporter nem sokkal később visszatért a város helyszínére, már csak port és szél kergette ördögszekereket talált a helyén. Olyannyira nyoma sem maradt, hogy az újságíró nem is volt biztos abban, hogy jó helyen jár. A rejtélyes pusztulás azonban csak erősítette az egykori várost körüllengő legendákat. A riporter leírása szerint a városban csak nők laktak, összesen 32-en vagy 33-an. Olyannyira megvetették a férfiakat (és általában a hímnemű élőlényeket), hogy

A női utópia azonban hamar omladozni kezdett. Vélhetően ellentétek gerjedtek a lakók között, mert egy héttel a település alapítása után 12 lakó elhagyta Bethsebát. A többiek még néhány hétig kitartottak, de a lakók egyre csak fogyatkoztak. Egy nőt kiközösítettek maguk közül, mert borotvát találtak a holmijai között, és ezt túlságosan férfiasnak – vagyis megengedhetetlennek – találták. Emiatt a helyiekből összeült bíróság ítéletében elküldte a bűnöst a városból.

Semmit sem tudni az egykori lakók sorsáról, csak annyi bizonyos, hogy az alapítás után három hónappal már nem létezett a város. A riporter azonban – akinek nem ismert a neve, és ez sokak szemében erősen gyengíti az egész történet hitelét – ad némi támpontot a polgármester családi hátteréről, aki vélhetően a város alapításának ötletgazdája is volt. Leírása szerint a nő Kansasből származott, és egy helyi vándorkereskedőhöz ment feleségül. Amikor azonban kiderült, hogy szeretett férje valójában házasságszédelgő volt, egy másik államban már volt felesége, illetve hét gyermeke,

Már ha egyáltalán létezett valaha a város. A hivatalos nyilvántartásokban sehol egy szó sincs róla (bár ez nem feltétlenül cáfolja a létét, a kor meglehetősen kaotikus birtokviszonyaiból adódóan). A riporter beszámolója azonban néhol már egyértelműen átlépi a hihetőség határát. Egy közelben lakó farmert idéz, aki beszámol arról, hogy a Bethsebában lakó nők olyan fanatikusan gyűlölték a hímeket, hogy valamiféle szektára emlékeztető szertartás keretében végeztek ki egy kakast.

Bár az is lehet, hogy éppen a préri közepén ragadt férfiak fantáziájában született meg a férfira éhező magányos nők lakta város tündérmeséje.