Az ember, akinek 30 diplomája van
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
Amikor az ember arról hall, hogy valaki szokatlanul sok ideig jár egyetemre, akaratlanul is hajlamos arra gondolni, hogy azért igyekszik a lehető legtovább kihúzni az egyetemen töltött időt, hogy a hallgatói önkormányzat tagjaként jól megszedhesse magát. A legtöbb ember persze nem ezért tölt el sok időt ezzel, hanem azért, hogy az egymást kiegészítő diplomákkal előnybe kerüljön a munkaerőpiacon, vagy hogy a lehető legnagyobb mennyiségű tudást sajátítsa el egy adott szakterületen.
Az ugyanakkor viszonylag ritka, hogy valaki az egész életét a felsőoktatásban töltse, diákként – még akkor is, ha a közismert mondás szerint jó pap holtig tanul. Egy Michael Nicholson nevű michigani férfi ennek ellenére pontosan ezt tette, így
55 év alatt összesen 30 diplomát szerzett, és csak orvosi tanácsra hagyta abba a tanulást.
Belejött a tanulásba
De miért kezdett bele egyáltalán Nicholson ebbe, és miért nem hagyta abba? Előbbi kérdésre a szülei jelentik a választ: apja nagyon fiatalon dolgozni kényszerült, így kiesett az iskolából, anyja pedig a középiskola után hagyott fel a tanulmányaival. Így nem volt meglepő, hogy mindketten azt szerették volna, hogy a gyerekeik tanuljanak, ha már nekik nem volt erre lehetőségük, és mindent meg is tettek azért, hogy semmi ne álljon az útjukba.
Nicholson nem igazán tudta, hogy mihez fog kezdeni az életével, amikor beiratkozott a detroiti Detroit Bible College-re, csak arról voltak elképzelései, hogy mi az, amit tudnia kellene. Mire 1963-ban hittanból diplomát szerzett, bizonyos szempontból tisztult a kép: az egyetemen találkozott a későbbi feleségével, az intézmény igazgatója révén pedig beleégett az agyába az a mondat, hogy "Ne add fel túl korán!".
A történet szempontjából utóbbi volt a fontosabb, Nicholson ugyanis rögtön elment Dallasba, ahol teológiából szerzett mesterdiplomát. Saját bevallása alapján egyébként a dallasi teológiai szemináriumban eltöltött éveket élvezte a legjobban, mint mondta, itt tanulta meg igazán azt, hogy mit jelent diáknak lenni.
Az mindenesetre jól látszott, hogy ez nem tántorította el a további hasonló élmények megszerzésétől, az elkövetkező években még négy másik diplomát szedett össze, 1978-ban pedig már a doktoriját csinálta a Western Michigan Universityn. Később sem állt le, egy csomó programban vett részt többnyire oktatáshoz kapcsolódó területeken, de emellett tanult például közgazdaságtant és büntetőjogot is, végül pedig összesen
- egy főiskolai diplomát,
- két felsőfokú tanfolyami végzettséget,
- huszonhárom mesterdiplomát,
- három úgynevezett specialist degree-t (ami az Egyesült Államokban a mesterdiploma és a doktori közötti szintet képviseli),
- és egy doktori címet szerzett.
Holtig tanul(na)
Nicholson egy idő után eljutott arra a pontra, hogy már deklaráltan az volt a célja, hogy a lehető legtöbb diplomát szerezze meg, és rendkívüli eredményességgel végre is hajtotta ezt a feladatot. Azt ugyanakkor hamar belátta, hogy nem egy született géniusz, így lelkiismeretesen bejárt minden órájára
55 éven keresztül.
Emellett persze nem sok ideje maradt dolgozni, de azért többnyire így is megoldotta a dolgot. 11 éves korától kezdve 11 éven át újságokat hordott ki Detroitban, hogy ne legyenek anyagi gondjai a tanulás mellett, a Western Michigan Universityn pedig 11 évet húzott le parkolóőrként. Azért közben kamatoztatta az embertelen mennyiségű diplomáját is, 16 évig tevékenykedett tanárként különböző helyeken, de ezt 2003-ban abbahagyta – a tanulással ellentétben.
Nicholson három éve a Vice-nak azt mondta, ha tehetné, még mindig egyetemre járna, de az orvosai kijelentették, hogy már túl öreg ehhez, ő pedig kénytelen elfogadni ezt. Ekkor egyébként több tanáccsal is szolgált azok számára, akik épp elkezdték az egyetemet. Az öregdiák intelmei zanzásítva nagyjából úgy hangzanak, hogy az ember
- tanulja azt, ami tényleg érdekli őt,
- soha ne harcoljon a saját szobatársával, akkor se, ha nem jön ki vele, mert valószínűleg sokat tanulhat tőle, ha egyszerűen csak befogja a száját,
- járjon be órákra, mert a többi diáktól is sokat lehet tanulni,
- hallgasson a professzoraira, ha pedig nem ért velük egyet, próbálja meg bizonyítékokkal alátámasztani a saját álláspontját a másik támadása helyett,
- és járjon addig iskolába, ameddig csak tud.
Azt már döntse el mindenki maga, hogy megfogadja-e a férfi szavait, de 55 év tapasztalatával – meg ekkora közhelyekkel – kétségtelenül nehéz vitatkozni.
Források: ABC News, Vice, mlive.com
Rovataink a Facebookon