A frizbi feltalálójának hamvaiból frizbi lett, temetés helyett egy tetőre dobták

Ed Headrick egész életét annak szentelte, hogy a frizbizés népszerű legyen, sőt, hogy sportként tekintsenek rá az emberek. A frizbi atyja nem csak az életét, de a halálát is a kedvenc sportjának szentelte, utolsó kívánsága az volt, hogy belőle is frizbi készüljön. A családja eleinte azt hitte, hogy viccel, aztán mégis eleget tettek a kérésnek.

Headrick 1924-ben született, a második világháborúban mélytengeri hegesztőként szolgált, majd a háború után jelentkezett Wham-O játékgyárba, hogy új játékokat találjon fel. Első körben elutasították, mert nem volt felvétel. Headricket azonban nem lehetett eltántorítani a céljától, így vállalta, hogy fizetés nélkül is dolgozna, csak hogy bebizonyítsa tehetségét. Első feladatának azt kapta, hogy az akkor éppen haldokló hulahopp-karikával kezdjen valamit. Az nem derült ki, hogy egészen pontosan mit csinált, de mivel azóta is létezik a karika, sikeresnek tekinthetjük a próbálkozásait, főleg, hogy később a Wham-O önszántából kezdett el fizetést adni neki, és még visszamenőleg is kifizette a próbaidejét. 

Megalkotta a tökéletes frizbit

Miután felküzdötte magát a kutatás-fejlesztési részlegre, a feladatai közé tartozott, hogy új játékötletekkel álljon elő, illetve tökéletesítse azokat, amik már a piacon vannak, de nem teljesítenek túl jól. Utóbbi termékek közé tartozott a repülő csészealj névre hallgató játék, aminek feltalálása Walter Frederick Morrison nevéhez fűződött.

Headrick szerint a legfőbb gond az volt, hogy a játékszer nem repült túlságosan szépen, nem volt jó a fogása, és alapvetően nem is volt kifejezetten szórakoztató, így az embereknek nem igazán volt kedvük játszani vele. Ezért elkezdett gondolkozni azon, hogyan lehetne módosítani a játék alakján, és előállt a frizbi formával, amit később le is védetett.

A frizbi nem egy sima játék

Miután megvolt a tökéletes dobálható korong szabadalma, Headrick úgy gondolta, hogy a frizbizés sokkal több lehetne sima dobálózós játéknál. Ezt a nézetét a cégen belül is megosztotta, akik nem álltak ellen a lelkes feltalálójuk lelkesedésének, hiszen a termék sikere a cég sikere is, így Headrick gyakorlatilag szabad kezet kapott. Ő pedig elárasztotta a világot különböző ötletekkel, így lett több válfaja is a frizbizésnek. Jöttek a különböző trükkös dobások, és elkezdett azon is dolgozni, hogy sportként tekintsenek a frizbizésre, ne csak szimpla gyerekjátékként. Még a nemzetközi frizbiszövetséget is megalapította, amihez 85 ezren csatlakoztak, és megszülettek az olyan játékok mint a Guts vagy a célbadobás frizbivel.

Nem csak Headrick, de a fia, Ken is imádta a játékot, rendszeresen sétálgattak parkokban, hogy nézzék, hogyan játszanak az emberek, és beszálljanak a játékba, hátha valakinek van egy jó ötlete, hogyan lehet még játszani a frizbivel. Egy éjjel például a feltaláló, a fia és annak barátai beszöktek egy golfpályára, ahol feltalálták a frizbigolfot, aminek ugyanaz a lényege, mint a golfnak, csak nem labdát ütnek benne, hanem műanyag korongot dobnak.

A frizbi a Wham-O legsikeresebb terméke lett, Headrick pedig eljutott a cégvezetői pozícióig. Arról viszont nem tudta meggyőzni a vezetőséget, hogy a frizbigolf ötletén többet dolgozhasson, és hiába volt övé a szabadalom, a frizbi nevét sem használhatta hozzá. Ezért otthagyta a céget, és teljes idejében a golfos hibriddel foglalkozhasson. Még fém kosarakat is épített, ebbe kellett beletalálni minél kevesebb dobásból, különböző távolságokból. Tökéletesítette hozzá a frizbit is, és bár nálunk nem lett különösebben ismert a játék, Amerikában ma már bajnokságot is tartanak, és tévében közvetítik is.

A frizbiteriánusok nem a pugatóriumba jutnak

Élete utolsó éveiben arról beszélt, hogy a frizbizés egy vallás, a követői a frizbiteriánusok, akik a haláluk után nem a purgatóriumba jutnak, hanem frizbi alakban egy tetőn ragadnak. Ez az ötlet annyira megtetszett neki, hogy a családjának is elmondta, hogy nem szeretné ha a hamvait szétszórnák vagy eltemetnék, hanem csináljanak belőle frizbit.

A Wham-O-t keresték meg először az ötlettel, akik hallani sem akartak róla, de végül sikerült találni egy olyan gyártócéget, akik örömmel vettek részt Ed Headrick utolsó kívánságának a teljesítésében. A hamvait a műanyagba keverték, és néhány egyedi mintás frizbit készítettek belőle. A család megtartott magának néhány darabot, a többit pedig Headrick kívánságának megfelelően elárverezték, a befolyt összegből pedig frizbimúzeumot alapítottak. A múzeum ünnepélyes megnyitásakor felesége, Farina a tetőre dobta az egyik olyan frizbit, ami a néhai férje hamvaiból készült, és azt mondta, hogy az öreg frizbijátékosok olyanok mint a régi frizbik: nem halnak meg, csak egy a tetőn landolnak. A frizbi azóta is a múzeum tetején őrzi Headrick emlékét.