Miért lett férfias étel a steak és nőies a saláta?

Ki és mikor döntötte el azt, hogy vannak férfiasabb ételek, és nőiesebbek? Miért van az, hogy ha valaki salátát vagy joghurtot lát a munkahelyi hűtőben, akkor kapásból azt feltételezi, hogy az valamelyik kolléganője ebédje, míg nagy húsok, a chili vagy a bacon tipikusan férfias ételnek számít?

 Nem volt ez mindig így

Az 1800-as évek előtt előtt a családok jellemzően együtt étkeztek, mind ugyanazt ették, és a szakácskönyvek még csak említés szintjén sem tettek különbséget nőies és férfias ételek között. Később megjelentek a városokban első direkt női éttermek, olyan helyek, ahol a nők férfi kíséret nélkül is nyugodtan ebédelhettek, de ezeken a helyeken is pontosan ugyanazokat az ételek szerepeltek az étlapon, mint bárhol máshol, nem hiányzott róla borjú, a belsőségek vagy a sült hús. Ahogyan egyre több nő állt munkába az 1870-es években, úgy lettek népszerűbbek ezek a kizárólag nőknek fenntartott éttermek, hiszen ebédidőben vagy munka után minden gond nélkül mehetett el vacsorázni két nő együtt.

Nyitottak a nők felé az éttermek

Ahogyan egyre több lett az étterembe járó nő, úgy próbáltak változtatni az éttermek is. Az alapötlet az volt, hogy olyan biztonságos és kellemes helyeket hoznak létre a nőknek, ahol anélkül ebédelhetnek, hogy meg kellene tapasztalniuk a néha túl sokat italozó férfiak durvaságát. Akkoriban sűrűk voltak az olyan helyek, ahol olyan akciókkal várták az embereket, hogy ingyen főételt kapnak, ha elegendő alkoholt vásárolnak. Ez nyilván nem volt optimális környezet egyedül ebédelő nők számára.

Erről a jelenségről egyszerre több magazinban jelentek meg cikkek, és ezzel párhuzamosan értekezések, amelyek szerint a nőknek sokkal jobb ha fehér húsokat, halakat és kevés mártást esznek. A magazinok arról is sűrűn írtak, hogy a desszerteknek egy nő sosem tud ellenállni. A nők által kedvelt éttermek pedig ehhez igazodva olyan menüket raktak össze, ahol jóval több desszert szerepelt mint előétel, és a véres húsokat felváltották a halak és szárnyasok.

Könnyed és puccos

A huszadik század elejére már az volt a közvélekedés, hogy a nők olyan ételeket szeretnek, amik könnyedek, nem telítik el az embert, ugyanakkor kellőképpen puccosak is. A női magazinokban olyan hirdetések jelentek meg, hogy a nők kedvencei a saláták, zselék, a gyümölcssaláták mályvacukorkával, de nőies étel lett a kókusz és a cseresznye is.

Nem nézték ezt jól szemmel a férfiak, akik otthon is egyre többet találkozhattak olyan ételekkel, amik az újságok szerint nőiesek. 1934-ben például Leone B. Moates azt írta, hogy kikéri magának, hogy a nők habos-babos desszerteket szolgáljanak fel.

Hagyják meg ezeket az ételeket a női ebédekre, a férjük elé pedig azt tegyék, amit azok igazán szeretnének: gulyást, chilit és marhahúst

- írta a cikkében a szerző.

Új fejezet kezdődött a szakácskönyvekben is

Néhány szakácskönyv azt tanácsolta, hogy a nők adják fel a könnyed ételeket, mert a férfiak ezeket nem szeretik, és ne csodálkozzanak, ha elhagyják őket, ha ilyen fogások kerülnek az asztalra. 1872-ben például egy olyan szakácskönyv is megjelent Amerikában, aminek nemes egyszerűséggel az volt a címe, hogy “Hogyan tartsuk meg a férjünket, és más kulináris taktikák”. Ezt évtizedeken keresztül több hasonló is követte, a taktika mindig ugyanaz volt: már a címben utaltak arra, hogy a jó házasság gyakorlatilag a feleség főzőtudományán múlik, aki pedig ezt nem tud rendes kaját az asztalra tenni, az meg is érdemli, hogy a férje elhagyja.

Miközben mindenhonnan az szólt, hogy a nőnek le kell mondani arról, hogy neki mi ízlik és mi nem, és a férje kedvére kell tenni, lassan megjelent az a nézet is, hogy a férfi nem akar olyan nővel élni, akit teljesen lefárasztott az, hogy egész nap főzött. Az igazán jó feleség még csinos is, miközben a jó vacsorát szolgálja fel.

Természetesen a nagyobb cégek erre az igényre is azonnal ráugrottak, ezért az 1950-es évekre már fel sem tűnt senkinek, hogy a konyhai gépek reklámjaiban a nők tökéletes ruhában, makulátlan sminkkel és frizurával, gyöngysorban, magassarkúban állnak a konyhában. 

A mikrohullámú sütő mindent megváltoztatott

Az 1970-es évekre drámaian megváltoztak az étkezési szokások. Ahogyan egyre több nő választotta a karriert, és a férfiak jelentős része továbbra sem gondolta, hogy nekik bármi feladatuk lenne a konyhában, ezért a családok egyre többet ettek éttermekben, és egyre egyszerűbb ételeket főztek a nők. (Itt jellemzően Amerikáról beszélünk, ahonnan a trendek aztán elterjedtek az egész világon.) Aztán berobbant a mikrohullámú sütő, és már az került a reklámok középpontjába, hogy a nők boldogan melegítenek meg előre elkészített ételeket a mikróban. De

Annak ellenére maradt az az általános nézet, hogy az egészséges ételek a nőiesek, az egészségtelenek pedig a férfiasak, hogy a mikró megjelenésével újabb ételek jöttek divatba, és már a férfiak sem találták derogálónak, ha két perc alatt megmelegítenek valamit.

Az még most is gyakran hangoztatott vélemény, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon át vezet az út, de a 2000-es évek közepén elindult egy olyan trend is, miszerint az első randin a nők is kérhetnek steaket. Erről a New York Times írt először, és mint mondták, ez nem valamilyen gendertudományos kísérlet, hanem egyszerűen annak a jele, hogy egyre több nő és férfi tartja elfogadhatónak, ha nem a biológiai nem határozza meg, hogy kinek mi lehet a kedvenc étele.

(Borítókép: Steven Gottlieb / Getty Images Hungary)