A barlangban talált lefejezett holttest egy száz évvel ezelőtti baltás gyilkosé volt

1979 augusztusában az idahói Clark megye egyik barlangjában egy amatőr régészettel foglalkozó család indián nyílhegyek után kutatott, de valami komolyabb leletre bukkantak. Egy lefejezett és végtagok nélküli torzóra, amelyet zsákba csavarva ástak el a barlangba.

A helyi rendőrség gyilkossági ügyben indított nyomozást, de akkor még messze nem állt rendelkezésre a technológia a holttest örökítőanyagának azonosításához, de még azt sem tudták megmondani, hogy mikor temethették el a holttestet, és mikor hunyt el.

22 évvel később egy 11 éves lány tévedt be a barlangba (amely igazából egy számos üregből álló barlangrendszer), és talált egy mumifikálódott kézfejet. Erre a hatóságok felújították az 1979-ben indított nyomozást. Alaposabban átkutatták a barlangot, és a holttest több hiányzó testrészét is megtalálták. Konkrétan egy kart és két lábat, amelyek mind ugyanabba a zsákvászonba voltak csomagolva, mint a törzs.

Ezután lassanként sikerült összeilleszteni a történet (és a hulla) darabkáit. Az azonosítási kísérletekbe bekapcsolódott az FBI és a Smithsonian Intézet is, de a kilencvenes évek elején még mindig nem tartott ott a tudomány, hogy igazán sok információval tudtak volna szolgálni. Azt sikerült akkor megállapítaniuk, hogy fehér, vörösesbarna hajú férfiról van szó, aki nagyjából 40 éves volt halála idején.

Az utóbbi két évtizedben azonban döbbenetes fejlődésen ment át a DNS-analízis, így tavaly a helyi seriff hivatala felkérte a történelmi holttestek azonosításával foglalkozó, non-profit DNA Doe projekt munkatársait, hogy vizsgálják meg a maradványokat. A szervezet texasi laborjában sikerült is azonosításra alkalmas DNS-mintát kivonni a holttest a láb egyik csontjából. A végtag olyan kifogástalan állapotban maradt fenn, hogy még a zokni is érintetlennek látszott rajta.

Persze attól, hogy ismerjük egy ismeretlen személy DNS-markereit, még nincs meg a személyazonossága - hacsak nem szerepel valamilyen nyilvántartásban. Az azonosításban ugyanakkor az is segíthet, ha megtaláljuk egy rokonát. A DNA Doe projekt adatait ezért feltöltötték sok genetikai adatbázisba, és alig néhány hónap múltán máris egyezésre leltek. Egy 87 éves kaliforniai bácsi bizonyult DNS-e alapján az ismeretlen férfi leszármazottjának.

A férfi felmenői között hamar rátaláltak a holttest tulajdonosára: Joseph Henry Lovelessre. Az ezután előkerült hajdani hatósági feljegyzésekből, illetve a holttest mellett talált bizonyítékokból egy brutális ember életének brutális befejezése bontakozott ki.

Lovelessnél senki sem teljesítette be jobban a nevében megbúvó próféciát. A férfi 1870-ben utahi mormon pionírok gyermekeként látta meg a napvilágot, majd Idahóba tette át a székhelyét, ahol bűnözéssel kezdett foglalkozni. Szeszcsempészettel és pénzhamisítással tartotta fenn magát, és karrierje során számos álnevet (például Walt Cairns és Charles Smith) használt.

Kétszer is megházasodott, első feleségétől elvált, a másodikat, Agnes Octavia Caldwellt azonban kegyetlenül megölte egy baltával 1916. május 5-én éjjel. A férfit letartóztatták, de május 18-án megszökött a börtönből. A feltételezések szerint a csizmájába rejtett fűrésszel vágta át a rácsot, és így lógott meg. Nem ekkor volt először börtönben, és már korábban is megszökött.

Ez alkalommal azonban nem jutott messzire. A barlangban talált maradványai még ugyanazon rongyos ruhadarabokban voltak, amelyekben elhagyta a börtönt (és amelyeket felsorolnak a körözési plakáton is): ugyanaz a kalap, kabát, overall. Ez volt a döntő bizonyíték az azonosításában.

A tettes(ek) kiléte, illetve az indíték talán sosem fog bebizonyosodni, de nagyon valószínű, hogy bosszúról van szó. A korabeli tudósítások szerint rendkívül brutálisan gyilkolta meg a feleségét. Teljesen szétszabdalta a baltával a testét, a fejét majdnem teljesen elválasztotta a testétől. Loveless gyilkosai, akik a volt feleség hozzátartozói is lehettek, talán ugyanezzel büntették meg a férfit, amikor levágták a fejét és a végtagjait.