Mi történik, ha egy elefántnak beadunk 30 adag LSD-t?

2020.02.27. 05:05 Módosítva: 2020.02.27. 11:01

Sok állat legalább annyira szereti a bódító szereket, mint az ember. Korábban például írtunk arról, hogy a muslicák alkohollal küzdenek a szerelmi bánat ellen, ami az emberektől se idegen. Vagy ott van a 2013-ban híressé vált Swino, egy ausztrál vadmalac, aki megivott 18 sört, randalírozott egy táborban, összeverekedett egy tehénnel, aki megkergette, aztán részegen úszott egyet a folyóban, majd elaludt egy fa alatt. Sajnos nem sokkal később a részeg disznót halálra gázolták.

Swino az ausztrál vaddisznó
Swino az ausztrál vaddisznó
Fotó: youtube

Sajnos azonban nem minden állat tudata módosul a saját döntéséből. Ahogy nem is minden emberé: Angliában például a katonáknak adtak LSD-t a tudtukon kívül - de így járt az Oklahomai Állatkert elefántbikája, Tusko is. Az Oklahomai Egyetem két tudósa, Dr. Louis Jolyon “Jolly” West és Dr. Chester M. Pierce a hím elefántokra jellemző kandühöt, a musth-ot szerette volna tanulmányozni, ami során az amúgy legkezesebb egyedek is őrült módjára törnek-zúznak-taposnak. Westék azt remélték, hogy ha telepumpálnak egy 14 éves elefántot LSD-vel, akkor a bódult állaton biztonságosan vizsgálhatják a musth-ot.

Abból indultak ki, hogy az elefánt agya nagyon hasonlít a miénkre, így elég lesz, ha súlyarányosan adagolják a szert. Így 1962 április 3-án 279 milligramm LSD-t lőttek be Tusko jobb farába.

EZ NAGYJÁBÓL EGY EMBERNEK SZÁNT ADAG 3000 SZÁZALÉKA. 

Tusko először csak bekábult, aztán hamar elveszítette a mozgáskoordinációját, és látványosan rosszul volt. Egy darabig körbe-körbe rohangált botladozva, aztán öt perc után egy panaszos trombitálás kíséretében elterült és becsinált. A párja, Judy próbálta megnyugtatni, de nem tudta. Elkezdett remegni, kitágultak a pupillái, a végtagjai megmerevedtek és elharapta a lilára vált nyelvét.

Húsz perc után Westék nagy ötlete az volt, hogy egy indokolatlanul nagy adag klórpromazint adjanak be Tuskonak, hiszen azt embereknél is pszichotikus állapotok kezelésére használják. Ezzel annyit értek el, hogy leesett Tusko vérnyomása és lelassult a szívverése, de a rohama folytatódott. Egy óra múlva nyugtatót adtak be neki, de annak már semmi haszna nem volt, pár percen belül Tusko kimúlt. Az egész folyamat nagyjából 100 percet vett igénybe.

A Pletykák szerint West a kísérlet és a boncolás alatt is LSD hatása alatt állt, ami nem segített a megítélésén. Valószínűleg a kábítószer önmagában nem végzett volna az elefánttal (bár szinte biztos, hogy traumatikus élmény lett volna), de a sok szer keverékét már nem bírta a szervezete.

Azt hihetnénk, hogy tanultunk a hibánkból, és már csak cirkuszokban kínozták tovább az elefántokat, de nem. 20 évvel később egy másik tudós, Ronald Siegel újra kíváncsi lett az LSD elefántokra gyakorolt hatására, bár ő egy kis előnnyel indult, hiszen az állatok gyógyszerezésének szakértője volt. Két különböző adagot adott be egy hím és egy nőstény elefántnak: az egyiknek 0,003 mg/kg, míg a másiknak 0,1 mg/kg volt az adagolás testtömeg-arányosan. Mindketten túlélték, a kis dózist meg se érezték, a nagyobbikat kapó úgy tűnt, hogy jól érzi magát.

Az azonban bizonyossá vált, hogy az LSD nem vezet musth-hoz, így Westék kísérlete, tehát Tusko halála teljesen értelmetlen és felesleges volt. Talán mégis tanultunk az esetből valamit, hiszen manapság inkább ecstasyt adnak polipoknak és füvet a homároknak tudományos alapon, és egyelőre úgy tűnik, mindkét faj élvezi a dolgot.