Kétszáz éve nem sikerül megfejteni a kódot, ami egy több millió dolláros kincshez vezet
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
- Tízezrével érkeznek hozzánk, fejükben iránytű van, és éktelen lármát csapnak
- Azonnal elutazna? Pattanjon a foteljébe!
Több millió dollár értékű arany, ezüst és ékszerek vannak elrejtve valahol Virginiában, de kétszáz éve senki sem tudja megfejteni, hogy egészen pontosan hol lehet rátalálni a kincsre. Pedig próbálkozott már a katonaság, programozók, összeesküvés-elméletekben jártas emberek és amatőr kincsvadászok is.
1898-ban egy médium a kristálygömbje segítségével, próbálta megállapítani, hogy 1819-ben hova tették a kincseket. Azt mondta az egybegyűlteknek, hogy Montvale közelében Paschal Buford fogadójának felső emeletén egy sötét szobában látja Thomas J. Beale-t, az ágyon két nyeregtáska, tele ékszerekkel, arannyal, gyöngyökkel. A drágakövek úgy beragyogták az egyébként sötét szobát, hogy a férfinak el is kellett takarnia a szemét. De Beale csak mosolygott, és a táskákat a párnája alá rejtette. Az látnokot felbérlő Clayton Hart kérdően és egyre izgatottabban nézett a médiumra, majd sokkal szkeptikusabb testvérére, akivel hosszú évek óta kutatták Beale nyomait. A feljegyzések szerint Beale több millió dollár értékű szajrét ásott el valahova, de senki nem tudja hova. A kristálygömb azonban mindent megmutatott, vagyis majdnem mindent, így a médium el tudta mondani, hogyan érkezett, hogy több kocsinyi kincs volt nála, és hogy milyen volt a ruházata. Azt is elárulta, hogy valahol a fogadó környéki erdők mélyén ásták el a kincset, 6 kilométeres körzetben.
Fel is kerekedtek egy éjszaka ásókkal és lámpásokkal, majd egy helyen a médium a földre mutatott, és azt kiabálta, ott a kincs. Napkeltéig ástak felváltva - a médium nem segített, hiszen őt kifárasztotta a kapcsolattartás a szellemekkel. Amikor nem találtak semmit, és a két testvér haragja a médium felé irányult, ő gyorsan újra transzba esett, és korrigálta a helyszínt: a szomszédos fa alá mutatott, ott vannak a kincsek. Harték nem szórakoztak az ásókkal, dinamittal mentek vissza, amivel kirobbantották a fát gyökerestül, de a kincset nem találták meg. Harték kénytelenek voltak belátni, hogy nincs más út, mint amivel mások is próbálkoztak,
meg kell fejteni a kódolt üzenetet, amit Beale hagyott hátra.
Beale a feljegyzések szerint maga is egy vadászaton találta a nagyjából 64 millió dollár értékűre becsült kincseket, elrejtette, és a kincsek helyét, tartalmát és az örököseit három külön rejtjelezett feljegyzésben nevezte meg. Eddig azonban a három feljegyzés közül csak egyet sikerült megfejteni, azt ami leírja a kincs tartalmát. Arra rájöttek a kódfejtők, hogy minden szám egy betűt jelent, csak arra nem, hogy mi a kulcs, milyen könyvben kell keresni a megfejtést, a számokhoz tartozó betűket.
Az elmúlt kétszáz évben ezért csak találgattak a kincsvadászok. Egyikük eltalálta, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat esélyes lehet, mint kulcsszöveg, így sikerült megfejteni az egyik kódolt leírást. Ebben annyi szerepel, hogy nagyjából két méter mélyen vannak a kincsek, és az is kiderült, hogy Hearték médiuma nem sokat tévedett, mármint abban, hogy a Buford fogadó 6 kilométeres körzetében van valahol. Aki ennél pontosabban meg szeretné tudni, hogy hol, annak az egyes számú iratot kell megfejtenie, és utána már nem lesz nehéz dolga. Viszont eddig senki nem tudta megfejteni azt az iratot, pedig mindennel próbálkoztak, ami akkortájt szóba jöhetett: Shakespeare művek, a Magna Charta, a Biblia, akkori újságok, és közben egyre jobban belecsavarodtak, hogy nem megy a kódtörés.
Azóta sokan módszert váltottak, és könyvek tanulmányozása helyett fémdetektorokkal indultak neki az erdőnek, de volt aki Geiger-számlálóval és olyan is, aki kotrógépekkel keresi a kincseket. Amerikában a hatályos törvények szerint, ha valaki a földből ás ki kincset, az az övé, akkor is, ha az más földterületén került elő.
Különféle elméletek születtek, hogy melyik barlangban, farmon, ciszternában, sírban lehetnek a kincsek. Volt aki meg volt győződve arról, hogy egy látogatóközpont női mosdója alatt vannak, ezért azt fel kell ásni. Volt, aki azt állította, hogy öt nap alatt megfejtette a kódot, és a hatóságokat is meggyőzte, hogy adjanak engedélyt egy jelöletlen sírhely kiásására, amiben végül csak néhány patkót talált. Mások kirándulni járnak a környékre és találomra ásnak; néhányan megálmodják hol a kincs, majd odautaznak, hogy áshassanak; és persze próbálkoznak médiumok, látók vagy olyanok, akik inkább fegyvereseket küldenének, hogy senki ne áshasson sehol. Egy nőt ki is tiltottak már Virginia államból, mert emberi maradványokat ásott ki egy temetőkertben a kincs után kutatva.
A sok ásás a helyieket is idegesíti, volt már botrány abból, hogy a farmerek tehenei eltörik a lábukat, mert belelépnek a kincskeresők gödreibe. Később szerződéseket kötöttek, amiben a kincskeresők vállalják, hogy vissza is temetik a kiásott gödröket, de általában mindegyikük csalódottan távozik a helyszínről, és a gödrök jó ottmaradnak utánuk.
Több családot is tönkretett már a kincskeresés. Voltak, akik lenullázták a számlájukat, eladták az otthonukat, és a megszállottjává váltak az elásott vagyonnak. Egy Stan Czanowski nevű férfi 70 ezer dollárt költött robbanószerekre és markolókra, hogy a környéken ásatásokat és robbantásokat végezzen. Volt, aki a munkahelyét vesztette el, mert ott is a kód megfejtésével foglalatoskodott, más élete legrosszabb döntésének nevezte, hogy valaha elkezdte keresni ezeket a kincseket.
Ha ezt az időt tanulásra fordítottam volna, mostanra valószínűleg a világ egyik legsikeresebb idegsebésze lehetnék
- mondta Richard Greaves, aki évtizedeket ölt abba, hogy rátaláljon a kincsekre, amik
a kutatók jelentős része szerint nem léteznek, és soha nem is léteztek.
Az lehet, hogy Beale szerzett néhány ékszert, az is lehet, hogy elásta azokat, de hogy annyi aranya és ezüstje lett volna, ahogy a legenda tartja, azt a szakértők nem tartják valószínűnek. Leellenőrizték a feltört kódot is, és a kutatóknak leginkább értelmetlenségek jöttek ki belőle. A Beale-hez köthető levelek is valószínűleg hamisítványok.
Hogy az egész egy korabeli kísérlet volt a turizmus fellendítésére, vagy csak poénnak szánták, nem tudni, több könyv is született arról, hogy a legenda és a kincs valódi, és arról is, hogy az egész kamu. Sem a katonai kódfejtők, sem az amerikai szuperszámítógépek nem fejtették meg a számsort, nem tudni, hogy egyszerűen azért mert rossz helyen keresgélnek, vagy azért mert az egésznek annyi az értelme, mintha valaki a lottószámokból szeretné megfejteni mit üzennek a gyíkemberek.
Rovataink a Facebookon