Évszázadokig luxus volt hancúrozni

Szemet kápráztató ragyogás, csillogás, pompa – ilyesfélékre gondolunk a luxus szó hallatán. Tehát mindenre, ami fényes, fénylik vagy fényűző. A lux- latin szótő (jelentése: fény) ismerős lehet a középiskolai fizikaóráról is, hiszen a megvilágítás mértékegységét is így nevezzük. A szembe jutó fény intenzitását fejezzük ki vele, s ennek megfelelően sok villanyizzó dobozán is megtaláljuk ezt az értéket.

Ám ahogy a villanykörte, úgy a luxus szó története is csavaros. Semmi köze nincs ugyanis a fényhez. A fényűzésre magyarítás csupán egy botor félrefordítás,

A valóságban sokkalta sötétebb a luxus szavunk múltja. Egyenesen pajzán.

Altesti felhangok

A tényleges eredet ugyanis a latin luxus/luxuria, mely mértéktelenséget jelent. Éspedig nem is akármilyet:

Ebben az értelemben használták a kifejezést évszázadokon át a britek (luxury) és a franciák (luxure) is. Erről magunk is meggyőződhetünk, ha beleolvasunk William Shakespeare Sok hűhó semmiért című örökbecsűjébe:

CLAUDIO

Tessék, vedd vissza lányod, Leonato!

Barátodnak ne adj poshadt narancsot!

Csak szín és máz a tisztesség a képén:

Nézd, hogy pirul itt, mint egy szűz leány!

Ó, hogy ravasz bűn mily fenséges és

Komoly köntösbe burkolózhat el!

Arcába szökkent vére nem bizonyság,

Hogy tiszta, jó? Nem esküdnétek-e,

Hogy hajadon leány? Pedig nem az!

Már ismeri a páros ágy hevét!

Nem szűzességtől: szégyentől pirul!

LEONATO

Mit mondasz, gróf?!

CLAUDIO

Azt, hogy nincs esküvő:

Ne kössem lelkem címeres bujához!

Ennek a bizonyos poshadt narancsnak (leánykori nevén: Heronak) a „páros ágya” az angol eredetiben így szerepel: (She knows the heat of a) luxurious bed. Komoly szerencsénkre Mészöly Dezső műfordító nem „luxuságyat″ írt, mondjuk, úgy különösebb értelme sem volna a fenti párbeszédnek.

Arany László első fordításában még egyértelműbb mindez:

A kéjes ágy hevét isméri már:

Ez a pirúlás vétek, nem szemérem.

Libidóból libikóka

A 17. század dereka környékén aztán szép lassan kezdett egyre általánosabb jelentést felvenni a luxus szó, önmagunk mindenféle érzékszervi kényeztetésére kezdték el használni, immár a szexuáletikai megvetés felhangja nélkül.

Legyen az lakókörnyezet, öltözködés, szépészet, gasztronómia, utazási szokás vagy bármiféle (jellemzően komoly kiadásokkal járó) túlfogyasztás. Mint megannyi más, e szavunk is elanyagiasodott tehát.

A régi, romlott luxus még félhomályban merült alá a primer testi örömökben, az új változat azonban már felfelé törekszik, a tündöklő kifinomultság felé. A könnyelműen könnyű vérből pedig mára olyasmi lett, ami csak nagyon kevesek számára megszerezhető.