Kegyetlenül gyilkolják egymást a harkályok

Már a kisgyerekek világában is ott kopácsolnak a kedves és hasznos fadoktorok. Piros sipkában, lázas igyekezettel vizsgálják a beteg fákat álló nap, férgek után kutatva. Miközben gyógyítják az erdőt, fontos híreket is megosztanak, és segítik a bajbajutottakat. 

Ornitológus kutatók azonban sajnos nem efféle nemes tulajdonságokat tapasztaltak, amikor makkharkályokat tanulmányoztak az Oregontól Mexikóig terjedő tölgyesekben.

Egészen konkrétan harkályklánok

Törött szárnyakról, kivájt szemekről, véres tollazatú, földre hullott tetemekről.

Alkalmanként akár negyven madár csapott össze egy-egy elhalt fa vagy nagyobb tuskó birtoklásáért. A tíz órán keresztül is elhúzódó erőszakos csetepaté célja a makkoktól roskadozó korhadó „magtárak” birtoklása és megvédése. A békétlen, ám előrelátó fadoktorok ezekbe gyűjtögetik makkok százait, de akár ezreit, hogy felkészüljenek a szűkösebb időkre. 

Először csak egy hangos tömegverekedésnek tűnt a háború. Hogy a követhetetlen kavalkádot átláthassák, a tudósok apró rádióadókat erősítettek a madarakra.

Mérges harkály makkal álmodik

Ekkor derült ki, hogy nem két csapat, hanem

Ami szinte páratlan az állatvilágban, de még a legelszálltabb fantasyregényekben is. Olyan ez, mintha a csatamezőn mondjuk tizenkét sereg esne egymásnak. Egyszerre. És csak az egyik győzhet.

A miniklánok kemény magját kettő-négy fakopáncs alkotja. Őket erősítik a „segítők”, a korábbi évek utódai, akik általában öt-hat évig veszik ki részüket a speciális családi házimunkából. Nem szaporodnak a csoportban, elhagyják a családi fészket, és saját elhalt fás élőhelyet kell keresniük, és klánt alapítaniuk.

Ők a kirobbantói és fenntartói az örökös hatalmi harcoknak. 

Ha a piros sipkások nagylelkűségéről alkotott nimbuszt mindez még nem rombolta volna le teljesen, a kutatók észleltek egy másik kínos jelenséget is.

Még élvezik is. Nézni. 

Harkályok bámész tömegei érkeznek a környékről, hogy megtekintsék a véres öldöklést. Pedig nagy kockázatot vállalnak, hiszen felügyelet nélkül hagyják saját váraikat. Mégis, akár három kilométer távolságból is elrepülnek az eseményre csak azért, hogy egy órácskát nézhessék a kíméletlen összecsapást. Tisztes távolságból.

Mint afféle katasztrófaturisták. Védett helyről, izgatottan nézik mások halálos tömegverekedését. De valószínűbb, hogy ez inkább létfontosságú információforrás számukra. Előbb-utóbb minden makkharkály belekényszerül a háborúskodásba vagy várfoglalóként, vagy annak megvédőjeként. 

Mondhatnánk, hogy borzasztó, mi minden derül ki gyerekmeséink kedves hőseiről. De amióta tudjuk, hogy az énekesmadarak nem feltétlenül szerelmi dalokat trilláznak, már az egész madárnemzetségre szkeptikusabban nézünk.