Miért lett ekkora siker a Jerusalema örömtánckihívása?

Hozzánk is elért a Jerusalema örömtánc mozgalma. Nemrég épp a Bethesda Gyermekkórház dolgozói készítettek klipet, hogy reményt adjanak szülőknek, gyerekeknek.

A dél-afrikai Master KG és Nomcembo dala már egy éve tarol. A 24 éves előadó a dél-afrikai house műfaj egyik legnagyobbja. A Jerusalema című dalban a gyönyörű hangú Nomcebóval énekel együtt, a végeredmény pedig igencsak népszerű lett: fülbemászó afropopdallam és magával ragadó lüktetés, zseniális vokál hármasa.

A kihívás pedig rémesen egyszerűen hangzik: megmutatni a boldogságot, az afrikaiak, köztük is az angolaiak egyszerűségét. Azt, hogy az élet szép, még a világjárvány idején is. És akkor is, ha semmid nincs.

Az első verzióban a tányér kapott főszerepet. Az angolai Fenómos do Semba nevű tánccsoport fedezte fel a dalt. Az ötödik születésnapját ünnepelték a dallal, és spontán módon afrikai virtussal kezdtek tányérral a kezükben táncolni.

Pár nap alatt több millióan látták a tányérral bulizó angolai táncosokat.

A nagy kérdés az, hogy mi kell ahhoz, hogy egy dal és tánckoreográfia végigsöpörjön a világon?

Hiszen jól tudjuk, hogy vért izzadnak a marketingesek mindenütt, hogy pénzt és energiát nem sajnálva terméket, szolgáltatást, akár egy dalt eljuttassanak a közönséghez.

Erre fel itt ez a dal, és valami nagyon beütött. Több mint 360 millióan hallgatták meg, és sok száz baráti társaság, munkahelyi közösség tanulta meg a lépéseket, és töltötte fel a videóit a közösségi oldalakra.

Mi lehet a recept?

Először is kell egy fülbemászó, igényes sláger. Nem bonyolult, de nem is faék-egyszerűségű.  Ebben a dalban ősi törzsi energiákat érezni. Valami őseredeti ritmust. Ez lehet a siker egyik kulcsa.

Viszont jól tudjuk, hogy slágert írni nem lehet csak úgy. Ahogy a békebeli Magyarországon szólt a mondás: sláger az, amit a suszterinas is fütyül. Ha rajtuk múlna, ma egy sem lenne, merthogy nincsenek már suszterinasok. Sláger viszont van.

Sokan foglalkoztak már a témával. Theodor W. Adorno német filozófus, zeneesztéta A jazz című tanulmányában egyszerűen kijelentette, hogy

Nem lehet megjósolni sem, hogy két, teljesen azonos értékű szám közül melyik fut be. Ezért a siker elégséges elméleti feltételeit sem lehet meghatározni. Csak annyit, hogy olyan nyelven kell beszélnie, amelyet sokan megértenek, és olyan értékrendet kell képviselnie, amelyet sokan magukénak vallanak.

Ez itt megvan.

„Érted táncolunk. Téged gyógyítunk. Neked küldjük a reményt. Neked, aki a frontvonalon küzdesz... Neked, aki gyermeket nevelsz... Neked, aki kimerülésig elfáradtál... Neked, aki már nem tudsz mosolyogni... Neked, aki gyászolsz... Neked, akit maga alá temet a harmadik hullám. Magunknak, mert csak együtt tudjuk túlélni a járványt” – írják a Bethesda Gyermekkórház dolgozói.

„Csatlakoztunk kórházunkkal a Jerusalema táncos kihíváshoz, amellyel egyetlen célunk van: reményt adni nektek, magunknak! A legnehezebb pillanatokban is. Küldjük az erőt azoknak a munkatársainknak, akik a fullasztó védőruhában Covid-osztályokon segítenek az ünnepekkor is, önként, azoknak, akik folyamatosan oltják a lakosságot húsvét mindegyik napján (is), akik ügyelnek, gyermeket gyógyítanak, ápolnak, műtenek, vizsgálnak, vagy épp kórtermet takarítanak.”

Nemcsak a dal fontos itt, hanem az elválaszthatatlanul hozzá tartozó tánclépések is,

Volt már ilyenre példa, de a dél-koreai Psy Gangham Style-ja csak egy öncélű hülyéskedésnek tűnik ehhez képest. A Waterboy The Whole of the Moon dalának (A viszony című Netflix-sorozatból) koreográfiája is vicces, de nem robbant ennyire be.

A harmadik titok a legjobb értelemben vett

Nem profi kiadók kidekázott produkciója ez, hanem önfeledt, lelkes közösségeké, ami euforikus tud lenni. Belénk van kódolva, hogy boldogsággal töltsön el, ha együtt lüktetünk. Óriási erők szabadulnak fel ilyenkor.

Ha sikerült inspirálódni, várjuk felszabadult táncos videóikat a szerkesztőségbe.