Mennyi arany van még a földben?

A hivatalos EB 2020-trófeát a londoni Asprey ékszerészet készítette átszámítva 11 millió forintért. Hatvan centiméter magas és 7,6 kilós, anyaga aranyozott ezüst. 

De miért nem készítik az aranykupát, és úgy általában az aranyérmeket teljesen aranyból?

Már 6-7 ezer éve ismerjük az aranyat. Talán a legrégebbi fém, ami felkeltette az érdeklődésünket. Valószínű, hogy kövek, kavicsok gyűjtögetése közben figyeltek fel a kisebb-nagyobb rögökre az őskori emberek, és az aranysárga csillogás örökre foglyul ejtette őket.

Ez azért érdekes, mert az arany puha, könnyen formálható anyag. Nem alkalmas semmiféle szerszám készítésére. Vasat például sok ezer év múltán kezdtünk csak el széles körben használni (legkorábban a közel-keletiek körülbelül 3 ezer éve). Pedig a vas kemény, és az egyik leggyakoribb elemi anyag a Földön.

Nem tudunk szabadulni tőle

Az arany delejező hatalma különleges tulajdonságaiban rejlik: nem korrodálódik, fénye csillogó és a napsugárhoz hasonlóan tiszta. A napnak pedig mindig is mágikus vallási erőt tulajdonítottak. Akár több ezer évet is eltölthet a földben, ha előkerül, újra ragyogni kezd. Ellenállhatatlan vágyat keltve, hogy dísztárgyakat, ékszereket készítsünk belőle.

Ám furcsa módon az időszámításunk előtti 550-es évekig kellett arra várni, hogy a kis-ázsiai Krőzus királynak eszébe jusson ez, és megalkossa az első, általánosan elfogadott fizetőeszközt, az aranypénzt. Értéke megkérdőjelezhetetlen volt, ma úgy mondanánk, hogy általános közbizalom övezte.

Van még egy fontos jellemzője, amit már Arisztotelész is megfogalmazott: csak nagy fáradsággal lehet felkutatni, kinyerni. Márpedig a jó pénz előállítási költségének kiemelkedően magasnak kell lennie. Mennyiségét nem lehet korlátlanul növelni, és mindig kevés lesz belőle. Ez teszi kívánatossá az emberek szemében.

Az arany talán legfontosabb tulajdonsága éppen az, hogy

Csillagokban keletkezett különböző nukleáris folyamatok során (jó, ez elmondható a legtöbb elemre is), de csak szupernóva-robbanások alkalmával szóródik szét az univerzumban.

És jelenleg úgy tűnik,

Az Arany Világtanács becslése szerint eddig 190 ezer tonna került az emberiség birtokába (ha összeolvasztanánk mind, akkora lenne, mint egy 22 méter élhosszúságú aranykocka), és körülbelül 50 ezer tonna lehet még a föld alatt. Azaz 80 százalékát már megkaparintottuk.

Persze ezek az adatok a most ismert, gazdaságosan kinyerhető készletekre vonatkoznak. Elképzelhető, hogy újabb technológiákkal kipréselhetünk még további tonnákat. De az mindenképpen szembeszökő, hogy

azok az évek, amikor már nem nő az óriási bányatársaságok termelése, hanem stagnál. 2019-ben ez 3531 tonnát tett ki, ami 1 százalékkal alacsonyabb, mint 2018-ban. Valószínűleg nem esik vissza még drasztikusan a termelés, hanem hosszú évekig hasonló szinteken marad.

A felvidéki Körmöcbánya és Erdély bányái már rég kimerültek. Pedig az 1300-as években

A hosszú ideig vezető dél-afrikai óriásbányák is már évek óta lejtmenetben, most Kína, Ausztrália és Oroszország vezet, mögöttük szorosan az USA.

Az igények pedig továbbra is óriásiak.

Amikor megjelentek a nyomtatott bankjegyek az újkorban, csak azért nem számítottak sajtpapírnak, mert értéküket aranyfedezet biztosította. A második világháborút követően életre hívott Bretton Woods-i pénzügyi világrendszer (garantált dollár-arany átválthatóság a részt vevő országok számára) 1971-re köddé vált. Ennek egyik oka az volt, hogy egyszerűen nem létezett annyi arany, ami fedezetet nyújthatott volna a felpörgő világgazdaság elképesztő pénzmennyiségéhez.

Az aranyfedezet mára megszűnt, de szinte minden ország tartalékol a nemesfémből. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) például nemrég 31,5 tonnáról 94,5 tonnára emelte Magyarország aranytartalékát.

A bizonytalanul mozgó devizák mellett ugyanis az arany máig az egyik legmeggyőzőbb befektetés. Nem csoda, hogy kétséges időkben, mint például a koronavírus-járvány berobbanásakor, történelmi magasságokba emelkedett a piaci ára.

Egy szerencsénk van,

Nem olyan, mint a kőolaj, amelyet örökre elégetünk. Amit már megszereztünk, azt állandóan újrahasznosítjuk. Lehet, hogy aranyóránk anyagát még a római időkben bányászták Erdélyben (ezért is akarták annyira elfoglalni a rómaiak). A 22 méteres aranykocka állandó átalakulásban van. Páncéltermek aranyrúdjaitól a fülbevalóig vagy mobiltelefonunk, számítógépeink mikroáramköreiig, változó alakban.

Ezért ha annyira aranyat szeretnénk találni, csak nézzünk magunk elé, amikor e sorokat olvssuk, és egy aranybányával nézünk farkasszemet.