Ezt az elemi kérdést akár ebben a percben is sokan felteszik a világ bármely fertályán.

De nem volt ez mindig így.

A nyugati világban hosszú évszázadokig nem vettek tudomást arról, élvezik-e, vagy hogy mennyire élvezik a nők a szexet. Nem egyszer tabunak számított a téma, és többnyire lényegtelen, jelentőség nélküli szelete volt ez az életnek.

Aztán elérkezett a XX. század, a fogamzásgátló tabletták és a szexuális forradalom kora, amikor már nemcsak az utódlás, hanem az örömszerzés is nyomós indok lett. A nők számára is.

Hiába érinti az emberiség felét (közvetve minden élő Homo sapienst), mégis csak az 1950-es években kezdték alaposabban kutatni a nyilvánvaló témát: hogyan élik meg a legintimebb együttléteket a nők?

Szinte robbantak Alfred Kinsey, a szexológia „atyjának” úttörő kutatásai, aki vette a bátorságot, és olyat tett, amit addig még soha senki: szisztematikus módszertannal egyszerűen megkérdezett nőket és férfiakat. Az orgazmus first ladyje, Virginia Johnson pedig férjével, William Mastersszel elsőként hívta fel a figyelmet a szexuális kielégülésre és annak jelentőségére.

Ott lógott a levegőben a nagy kérdés

Felszabadító eredmények születtek, amelyeket újabbak követtek. Csak egy apróság hibádzott: elfelejtették feltenni a legalapvetőbb kérdést: Miért? 

Miért szexelnek a nők?

A női szex, de egyáltalán: a szexualitás témája, kutatása még ma is sokakat megbotránkoztat. Szégyentelen, tiltott területnek, elnyomandó szükségszerűségnek, intim, másra nem tartozó témának számít, igaz, egyre kevésbé. Belénk nevelt, kulturális kódok, sokszor nem tudnak mit kezdeni vele. Mivel évszázadokon keresztül elhallgatták, alig tudunk róla valamit, nem is csoda, hogy megannyi téves elképzelés kapcsolódik hozzá.

Még a szexualitás kutatói is ingoványos talajon járnak.

Ezért is volt nagy horderejű az amerikai Cindy Meston klinikai pszichológus és David Buss evolúciós pszichológus újszerű, provokatív könyve (Miért szexelnek a nők? – A szexuális motivációk megértése a kalandtól a bosszúig, és minden a kettő között), ami merőben új megvilágításba helyezte ezt a szó szerint életbevágóan fontos témát. 

Meston és Buss a világ minden tájáról származó 1006 nőt kérdezett meg arról, hogy mi motiválja. Nagy meglepetésre 237 különböző (!) okot neveztek meg. Nem 235-öt vagy 236-ot, hanem pontosan 237-et.

És hogy mik ezek?

Gyorsan elárulom a poént: az okok legtöbbjének

Amit eddig gondoltunk, hogy a férfinak szex kell, a nőnek szerelem, egyik pillanatról a másikra elhalványodott, szertefoszlott.

Majd jött a hideg zuhany

A beismerő vallomásokból ugyanis az derül ki, hogy a nők elsősorban fizikai, érzelmi és anyagi okokból szexelnek. Azért, hogy növeljék önbecsülésüket, megtartsák szeretőiket.

Ezek közül is legtöbben (különböző megfogalmazásokban) a puszta fizikai élvezetet tették első helyre. A kéjt, vagy mert csak jólesett.

Második legfontosabb ok: a szeretet. De nem az a fajta romantikus szerelem, amelyet filmek, regények, versek, filmek ezrei mutatnak. Hanem inkább egy (sokszor öntudatlanul megélt) pragmatikus érzelem, ahol a szexet a szeretet kifejezésére, megszerzésére és megtartására használják.

A szeretet, szerelem felkeltését és megőrzését a nők igencsak hatásos kötőerőnek, a hosszú távú elkötelezettség biztosítékának tekintik. Azért teszik, hogy a választott férfi ne akarja őket elhagyni idősebb korukban sem. A párvédelem leghathatósabb szerének pedig a szexet tartják.

Bármennyire zavarba ejtő is lehet, de a harmadik leggyakoribb motiváció gazdasági jellegű: azért szexelnek, hogy a férfi megtegye, amit akarnak, vagy hogy megszerezzék, amire vágynak. A kutatásban kapott válaszokban jellemzően ház körüli munkákat, munkahelyet, ruhát, nyaralást, új autót és más, hasonló árucikkeket jelöltek meg. A meglepő eredmények pedig azonnal ki is jelöltek egy új tudományterületet, a szexuális közgazdaságtan diszciplínáját.

Sokan egészségügyi okokból, például stresszoldásra vagy migrén elmulasztására alkalmaznak szexet. Meg is tehetik, az együttlétek alatt ugyanis temérdek endorfin szabadul fel, ami egy hatékony fájdalomcsillapító.

Élmezőnyben szerepel még a bosszú, a féltékenység felkeltése vagy a pillanatnyi hév.

Csak nagyon kevés dologra nem használjuk a szexet

– mondta ki a tételmondatot a könyv női szerzője, Cindy Meston. A kapcsolat minden szakaszában rendkívül hasznos eszköznek bizonyul.

Taglóütés az újromantikára

Akárhogy is nézzük, ezek az eredmények meglehetősen lehangolóak. A bennünk elképzelt romantikus fantáziáikat egy csapásra letapossák, és pragmatikus, földhözragadt, prózaian hétköznapi evolúciós folyamatokra redukálják.

Valószínű, hogy ennél többről van szó, de a rózsaszínűre színezett, érzelgősre pityergett, önáltató újromantikának régóta szüksége volt már egy kijózanító pofonra. Danielle Steele ide, Júlia-regények oda, úgy tűnik, génjeink még mindig kőkorszakiak, és elsősorban túlélésre vannak programozva. Magunk köré aztán kultúrát, színes vágyakat és soha nem volt álompalotákat emelhetünk, de ezek sorsa mindig ugyanaz: előbb-utóbb összedőlnek.