Fertőzött gyermekek testében szállították a vakcinát, ami milliókat mentett meg

1803 végén huszonkét árva fiú indult el orvosok, két sebész és ápolók kíséretében Spanyolországból a Maria Píta fedélzetén az Újvilágba, ahol tombolt a feketehimlő-járvány. A majd két tucat gyermeket az út alatt tíznaponta párosával fertőzték meg, majd gyógyították, így aktívan tartva a vakcina ellenanyagát.

A spanyol katonai és udvari orvos, Francisco Javier Balmis vezette akció végül sikerrel járt, a nemrég feltárt dokumentumok alapján háromszázezer embert sikerült az akkori amerikai spanyol gyarmatokon beoltani.

Tehénből vakcina

A világ első védőoltásáról az immunológia atyjaként is nevezett Edward Jenner angol orvos publikált először. Jenner előtt egy Benjamin Jesty nevű angol gazda és egy Peter Plett nevű német tanár is felfedezte már, hogy a tehénhimlő segíthet védekezni a halálos fekete himlő ellen. A férfiak az 1700-as évek végén, az 1800-as évek elején Európa-szerte tomboló feketehimlő-járvány során vették észre, hogy azok a tehenészlányok, akik átestek a jóval enyhébb tehénhimlőfertőzésen, ellenállóbbak a fekete himlővel szemben.

Egy, a tehénhimlőt elkapó fejőnő testének hólyagjából a felfedezést orvosi szemmel elsőként vizsgáló és megfigyeléseit dokumentáló Jenner váladékmintát vett, majd 1796-ban beoltotta vele a kertésze nyolcéves fiát. A fiút később megfertőzte a Kölcsey szeme világát elvevő fekete himlő, ám a nyolcéves gyermek enyhe tünetekkel megúszta a betegséget. A gyermeken kívül feljegyzései szerint tizenhat másik emberen tesztelte a módszerét.

Jenner benyújtotta a londoni Királyi Természettudományos Társaságnak is felfedezését, de szkeptikus fogadtatás várt rá. Jenner 1799-re saját, egyévesnél fiatalabb fiát is beoltotta – addigra összesen 23 más alannyal együtt –, ezzel sikerült bizonyítania eljárásának megbízhatóságát a társaság előtt.

Az orvosok elfogadták a Jenner által felfedezett módszert, 1840-re a brit kormány pedig kötelezővé tette a tehénhimlőből előállított vakcinák használatát a fekete himlő elleni védekezés során.

Innen származik az oltóanyag elnevezése is, latinul a már borjazott nőstény tehén neve ugyanis vacca, ezt őrzi a vakcina (vaccine) szó a mai napig.

Gyerekhordozók, hordozó gyerekek

Spanyolországban harminc-, az újvilági gyarmatokon ötvenszázalékos halálozási rátával járt a fekete himlő pusztítása. IV. Károly spanyol király is elvesztette egyik gyermekét, talán ennek és a kolóniák vezetőinek nyomására engedélyezte Francisco Javier Balmis udvari orvos tervét, aki Jenner felfedezését alkalmazva, gyermekeket felhasználva akart gyógyírt vinni Amerikába.

Bár mai fejjel barbár megoldásnak tűnhet gyerekeket szándékosan megfertőzni és betegen tartani, a kor orvosi ismeretei nem biztosítottak más, megfelelő szállítási módszert. Az ellenszerként használható nyirokszérum ugyanis nem maradt elég hosszan aktív sem üveg közé zárva, sem selyemhordozóra szárítva. Még ha sikerült is volna üvegen vagy selymen átszállítani az óceánon az ellenszert, nem tudták, hogyan reagál a gyarmatok meleg és nyirkos klímájára a szérum.

A Maria Píta névre keresztelt hajó – fedélzetén Balmis, orvosok, ápolók, sebészek, egy gondozónő (a küldetés egyetlen női tagja, Isabel Zendal) és huszonkét, három és tíz év közötti árva kisfiú – az északnyugat-spanyolországi A Coruna városából indult el Amerika partjai felé 1803. november 30-án. Ez volt az első nemzetközi egészségügyi küldetés.

Az árvaházakból és kórházakból összeszedett spanyol gyerekeket a korhoz képest jól tartották a hajón, vakcinaláncot hoztak létre belőlük. Ez azt jelentette, hogy tíznaponta megfertőztek két gyermeket, majd elkülönítve ápolták őket, míg újra eltelt tíz nap. Ekkor a fertőzöttek hólyagjaiból váladékot véve megfertőztek két újabb gyermeket és így tovább. A tehénhimlő 12 napig él in vitro, Balmis módszerével pedig sikerült friss szérumot biztosítani a gyarmatokra érkezéskor.

A hajón lévő huszonkét gyermek Mexikóig utazott az expedícióval, ahol Acapulcóban huszonhat másik, négy és tizennégy év közötti fiúra cserélték őket, akiket a Fülöp-szigetekre vittek magukkal. Érdekesség, hogy míg a Spanyolországból induló gyermekek árvák voltak, a Mexikóban összeszedett fiúkat családjuk adta át Balmisnak fizetségért cserébe. A fennmaradt dokumentációból kiderült, hogy a Mexikóban összeszedett spanyolnak és kevert vérűnek titulált gyermekek családjainak ígéretet tettek, hogy a gyermekeket visszakapják a küldetés végén.

A három éven át tartó expedíció során Balmis és árvái eljutottak a Kanári-szigetekre, Kolumbiába, Ecuadorba, Peruba, Mexikóba, a Fülöp-szigetekre és Kínába is, mielőtt a Maria Píta visszatért Spanyolországba. Visszatérte során Balmis az aktuális spanyol–brit konfliktus ellenére átadta a briteknek a vakcinát Szent Ilona szigetén.

Balmis küldetése sikeres volt, az ő példáját követve több hasonló expedíció is indult Közép- és Dél-Amerikában. Összesen tíz év alatt egyes források szerint háromszázezer, mások szerint milliónyi embert sikerült beoltani, százezret Balmis árvái és vakcinaláncuk segítségével. Az egy évtized alatt hatvankét gyermek vett részt a programban, közülük négyen vesztették életüket a küldetések során.

2021. szeptember 15-ig a spanyolországi Archivo de Indias levéltárban, Sevillában megtekinthetők a Balmis vezette humanitárius misszióról fennmaradt dokumentumok.

(Felhasznált források: Guardian, Jstor1, Jstor2, MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Adattár)