Miért női neveket kapnak a legppusztítóbb hurrikánok?

Napra pontosan ugyanakkor csapott le New Orleans térségében az Ida hurrikán, mint hírhedt elődje, a Katrina, 2005 augusztus 29-én. Ida 4-es erősséggel, minden idők ötödik legerősebb trópusi ciklonjaként szállt partra, tölcsére szélein 230 kilométer/órás széllel rombolta a partokat, emberáldozatokat szedve és tetemes anyagi károkat okozva. Több százezren maradtak áram nélkül. Akkora erővel őrjöngött, hogy megfordította a Mississippi folyó folyását is.

16 éve a Katrina még ennél is erősebben, 280 kilométer/órás széllökésekkel (a Saffir-Simpson-féle skálán a maximális, ötös erősséggel) tombolt, 1255 ember megölve és 125 milliárd dolláros veszteséget hagyva maga mögött.

Katrina, Sandy, Ida, Irma, Wilma, Elsa és a többiek. Feltűnő, hogy az erősebb trópusi viharok általában női neveket kapnak. De vajon miért? 

Ahogy egyre több trópusi vihart, észak-amerikai nevén hurrikánt figyeltek meg, egyre nagyobb káoszt okozott azok megnevezése. A meteorológusok már korábban is úgy tekintettek rájuk, mint önálló egyéniségekre: elvégre kicsit mindegyik különbözik a másiktól, eltérő erővel tombolnak, más és más életutat járnak be. Ezért számok, helyi, ad hoc jelölések helyett 1953-tól áttértek a női nevekre. Nem tudni pontosan, kinek a fejéből pattant ki, de 

tomboló női neveket harsogott a média,  egészen 1978-ig, amikor már kezdett kicsit kínos lenni a nemi megkülönböztetés. 

Onnantól kezdve feltűntek férfi nevek is (egy nő, egy férfi váltotta egymást, és így tovább) a hat évre előre összeállított vihar-keresztnév listán. A most őrjöngő Ida idén kilencedik a névsorban az észak-atlanti, karib-tengeri hurrikán zónában. Felkészül még Julian, Kate, Larry, majd Mindy, és még többen mások.

Összesen 21-en vannak a 2021-es évfolyamban. Általában ez elég szokott lenni egy idényben, de ha mégsem, akkor a görög abc betűivel folytatnák a sort.  

Vannak kiemelkedő erejű, vagy szokatlanul erősen pusztító viharok.

Újabb Katrina, vagy Sandy nem fog feltűnni a műhold képeken, vagy a híroldalak címlapjain egy darabig.

Ha a legizmosabb és legemlékezetesebb ciklonokat nézzük, akkor érdekes kép tárul elénk:

• Wilma jó időre nevet szerzett magának. Ő egy ötös kategóriájú hurrikán volt a Karibi-térségben és Mexikó, valamint az USA környékén 2005. októberben.
• Aztán jött Patrica 2015-ben, és olyannyira berobbant, hogy a valaha megfigyelt legerősebb ciklonként írta be magát az emlékezetbe a kelet-atlanti partokon. 
• Irma is bedobta magát, ötös erővel csapkodott 2017 szeptemberében a Karib-tenger környékén. Ráadásul lopva érkezett, méghozzá a Szélcsendes-szigetek (a Kis-Antillák szigetlánc északi része) felől, és támadt rá vadul Floridára. 

Persze vigéckedett már Bill is errefelé, méghozzá a Bermuda-szigeteknél, négyes erősséggel. De pár hete Fred is odatette magát. Az igazi fenegyerek azonban Matthew volt, mindegyikükön túltett törés-zúzásban. 2016 októberében. 

Úgy tűnik azonban egyelőre a női ciklonok viszik a prímet.

Nem utólag, hanem már születésükkor megkeresztelik őket. És hogy meddig élnek, milyen dühösek lesznek, és merre felé randalíroznak, nem lehet előre megjósolni. 

Így osztályozzák a hurrikánokat erősségük szerint (Saffir-Simpson-féle hurrikán kategoriák):

Kategória	Szélsebesség (km/h)
1	120 - 153
2	154 - 177
3	178 - 208
4	209 - 251
5	252 -

Hatalmas energiákat mozgatnak meg. Végső soron ők szállítják az Egyenlítő környéki meleget, viharos igyekezettel, a mérsékeltebb égövek felé. Akkora erőket mozdítanak megy, hogy a felszabaduló energia akár teljesen kielégíthetné az emberiség teljes napi energiaszükségletét. Akár hetvenszer is. 

Különös az egészben, hogy a több száz kilométeres sebességgel forgó vihartölcsérek pár kilométernyi átmérőjű közepében idilli csend és béke honol. Ez a hurrikán tiszta szeme, mindegyik ciklonnál kicsit másmilyen. Dacolva a féktelen tombolással akadnak bátor jelentkezők, akik csak azért is személyesen, közvetlen közelről akarnak beléjük nézni, és a veszélyes randevút még meg is örökítik.