Miért ugyanoda száll le mindenki a Marson?
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
-
Csehszlovák kém lehetett a saját halálát eljátszó brit politikus - A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
A Mars bolygó messze van, nehéz oda eljutni és még nehezebb leszállni. Eddig a küldetések fele kudarccal végződött, amin a mérnökök hajlamosak felizgatni magukat. Irány tehát az Utopia Planitia!
A Mars felszíne
Fotó: Handout CNSA / AFP
2021 májusában landolt a vörös bolygón a Csu-zsung marsjáró, amely az első kerekeken mozgó nem amerikai eszköz volt. Az elmúlt egy évben a rover több mint másfél kilométert tett meg a Utopia Planitián alig pár száz kilométerre amerikai társaitól, a Curiositytől és a Perseverance-tól.
Az Utopia Planitia 3300 kilométeres átmérőjével az egyik legnagyobb becsapódási kráter a Naprendszerben. Van-e valami különös oka, hogy mindenki ott száll le? A válasz valahol a szondák és a kutatók vitájában keresendő.
Lapos, biztonságos, unalmas
A tudományos kutatás céljai és a küldetés megvalósítása sajnos gyakran szöges ellentétben vannak. A kutatókat minden érdekli, a tervezőket pedig az, hogy az eszközük lehetőleg sima és vízszintes területre érkezzen. Utóbbi különösen fontossá válik akkor, ha a küldetések jelentős része kudarccal végződik, így akkor is jobb, ha síkságra érkeznek a marsjárók, ha az tudományosan viszonylag érdektelen.
A Naprendszer minden bolygója kemény meteorbombázásnak volt kitéve, amíg a dolgok le nem nyugodtak 3,7 milliárd évvel ezelőtt. Ennek nyomait a Földön az időjárás régen eltörölte, máshol azonban megmaradtak a nyomai. Ilyen hely a Mars hegységek borította déli féltekéje. Az északi féltekét egy óriási becsapódás lapította ki. Hasonló esemény volt, mint az a Földet érő becsapódás, amely végül a Hold kialakulásához vezetett.
A hegyek között leszállni egyébként nem lehetetlen. Itt landolt az első sikeres küldetés, a szovjet Marsz-3 is 1971-ben.
Fontos továbbá, hogy a két földrajzi régió közötti átjárást nagyon megnehezíti (vagy inkább ellehetetleníti) az elvágólagos határvonal, amely egy-három kilométer magasságú függőleges sziklafalat jelent.
A lényeg tehát, hogy két-három jó leszállóhely van a Marson, és mindenki a legbiztosabbat választja.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon