Ezek a leghalálosabb vírusaink

Ha alaposabban megvizsgáljuk a modern kor pusztító vírusait, rá kell döbbennünk, hogy csak magunknak köszönhetjük őket. A veszélyes betegségek nagy része ugyanis az állatokról ugrott át az emberekre, és erről bizony nem a denevérek vagy a tevék tehetnek, hanem mi, mert egyre jobban szűkítjük a mozgásterüket, így óhatatlanul közelednek hozzánk, és mi is hozzájuk.

Az ökoszisztémák felborulásával, a népességrobbanással és a civilizáció terjeszkedésével az állatok vírusai nem tudják kikerülni az embereket. A 12 legbrutálisabb vírust az alapján rangsorolták a Livescience-ben, hogy mennyire halálosak, milyen gyorsan fertőznek, hányan haltak bele és mekkora fenyegetést jelentenek.

Marburg és ebola

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a Marburg vírust először 1967-ben azonosították a tudósok, amikor ugandai majmokkal dolgozó, német laboratóriumi kutatók körében megjelent (31-en kapták el, 7-en meghaltak). A vírus fő hordozója a tünetmentes egyiptomi repülőkutya nevű denevérfaj, róla kerülhet át más élőlényekre a vérzéses lázat okozó vírus. A WHO adatai szerint a halálozási arány az első járványkitörésben (1967) 24 százalékos volt, de a Kongói Demokratikus Köztársaságban 1998–2000 között 83 százalékos, a 2017-es ugandai járványban pedig 100 százalékos volt.

1976-ban a Szudáni Köztársaságban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban egyszerre törtek ki az első ismert Ebola-fertőzések. A betegség a vérrel vagy más testnedvekkel, illetve fertőzött emberek vagy állatok szöveteivel való érintkezés útján terjed. A legveszélyesebb, 70 százalékos halálozottsági rátájú Ebola-törzs a Zaire-típus.

A Nyugat-Afrikában most is tartó járvány 2014 elején kezdődött, és a WHO szerint a betegség eddigi legnagyobb és legerősebb hulláma.

Veszettség és AIDS

Bár az 1920-as években bevezetett háziállatok veszettség elleni vakcinái hozzájárultak ahhoz, hogy a betegség rendkívül ritka a fejlett világban, Indiában és Afrika egyes részein még mindig fertőz.

A HIV az egyik leghalálosabb vírus, becslések szerint 32 millió ember halt meg a felismerése, vagyis a nyolcvanas évek eleje óta.

Gyógyszeres kezeléssel az emberek évekig élhetnek a fertőzöttséggel a fejlett országokban, de az alacsony és közepes jövedelmű régiókban még mindig pusztít. Afrikában minden huszonötödik felnőtt HIV-pozitív, a WHO szerint a fertőzöttek több mint kétharmada a fekete kontinensen él. 2020-ban 680 000 HIV-vel kapcsolatos haláleset történt világszerte.

Himlő és hanta

1980-ban deklarálták, hogy már nincs himlő a világon, ezt megelőzően az emberek évezredeken át küzdöttek a vírussal, ami a fertőzöttek egyharmadára volt halálos. A túlélőknek mély, maradandó hegeket és gyakran vakságot okozott.

Az Európán kívüli országokban a halálozási arány sokkal magasabb volt. A történészek szerint az európai felfedezők vitték Amerikába, ahol az őslakosok 90 százalékát kiirtotta a himlő, és csak a 20. században 300 millió ember halálát okozta.

A Hantavírus tüdőszindróma (pulmonális szindróma) először 1993-ban kapott széles körű figyelmet az Egyesült Államokban. Egy egészséges, fiatal navahó férfi és menyasszonya néhány nap különbséggel hunyt el a vírus miatt. Néhány hónappal később az egészségügyi hatóságok izolálták a hantavírust az egyik fertőzött otthonában élő(sködő) egérből. Az Egyesült Államokban több mint 600 ember fertőződött meg HPS-vel a kilencvenes évek elején, és 36 százalékuk belehalt a betegségbe. A vírust egerek terjesztik a vizeletükkel, székletükkel, ami közvetlen kontaktus során juthat az ember szervezetébe, hogy lázat, izomfájdalmat, rossz közérzetet okozzon. Európában nem terjedt el, mert valószínűleg nálunk a hantavírus másik, kevésbé veszélyes alfaja honosodott csak meg.

Influenza, dengue

A WHO adatai szerint az influenzaszezonban világszerte akár 650 000 ember is meghalhat, ráadásul ha egy új influenzatörzs jelenik meg, gyorsabb lesz a terjedés és magasabbak a halálozási arányok.

A dengue-vírus először az 1950-es években jelent meg a Fülöp-szigeteken és Thaiföldön. A világ népességének 40 százaléka ma már olyan területeken él, ahol a dengue-láz endémiás (megszokott és rendszeres előfordulású), és a betegség a terjesztő szúnyogokkal együtt, valószínűleg a globális felmelegedés hatására, tovább fog terjedni. A dengue halálozási rátája alacsonyabb, mint néhány más vírusé (1 százalék), de okozhat egy ebolaszerű betegséget, az úgynevezett dengue vérzéses lázat, aminek lényegesen magasabb a halálozási aránya, 20 százalék.

Rotavírus, SARS

Már két oltóanyag is rendelkezésre áll a gyerekek védelmére a rotavírussal szemben, amely a kicsik súlyos, hasmenéses betegségének okozója. Bár a fejlett világban ritkán halnak meg gyerekek rotavírus-fertőzésben, a betegség rendszeresen szedi áldozatait a fejlődő országokban, ahol a rehidratációs kezelések még nem elterjedtek.

A súlyos akut légúti szindrómát (SARS) okozó vírust először 2003-ban azonosították egy kínai járvány során. A fertőzést denevérekre vezetik vissza, és 26 országban terjedt el, több mint 8000 embert fertőzött meg, és legalább 770 ember esett áldozatául.

A betegség lázat, hidegrázást és fizikai fájdalmakat okoz, és gyakran gennyes tüdőgyulladásba fordul. Becsült halálozási rátája majdnem 10 százalék, de szerencsére húsz éve nem jelent meg új eset.

Koronavírus, MERS

A denevérektől eredő koronavírus a SARS víruscsaládhoz tartozik, először 2019 decemberében azonosították a kínai Vuhan városában.

A Reuters szerint a vírus több mint ötmillió ember halálát okozta világszerte, akik többsége egyéb alapbetegségben is szenvedett – könnyen leverte őket lábukról a vírussal járó láz, a köhögés, a légzési nehézségek, a mellkasi fájdalom.

A közel-keleti légúti szindrómát okozó vírus (MERS – Middle East Respiratory Syndrome) 2012-ben Szaúd-Arábiában, 2015-ben pedig Dél-Koreában robbant. A MERS-vírus ugyanabba a víruscsaládba tartozik, mint a SARS és a Covid–19, csak tevékből, és nem denevérekből indult. Tünetei: láz, köhögés és légszomj.

A MERS súlyosbodása tüdőgyulladást okoz, becsült halálozási aránya körülbelül 35 százalék. A fertőzés elkerülésére a legjobb módszer a rendszeres kézmosás, a tevékkel való érintkezés kerülése és a nyers, állati tejet tartalmazó termékek fogyasztásának csökkentése.