Újra üzen a NASA a földönkívülieknek

Csak a mi galaxisunkban, a Tejútrendszerben, legalább 100 milliárd csillag ragyog, legalább egy körülöttük keringő bolygóval, ezért felfuvalkodott kivagyiság lenne azt gondolni, hogy mi lennénk a világmindenség rubinokkal ékesített gyémántkoronája. És azért is, mert az emberi értelembe vetett hit messze nem általános és egyöntetű az anyabolygónkon. 

Már többször kikiáltottuk a végtelen világűrbe, hogy „Helló, itt vagyunk!”, de eddig süket fülekre találtunk. Most újra nekiveselkedik a NASA nemzetközi kutatócsoportja, és a tervek szerint még az idén megint elküldi rádióhullámokkal többek között egy férfi és egy nő alakját, a Föld térképét, Naprendszerünk koordinátáit és azt a frekvenciát, amelyen várják a földönkívüliek szíves válaszát. Mindezeket bináris kóddal létrehozott pixeles kép (bittérkép) formájában tervezik kisugározni októberben egy Tejútrendszer középpontjától 13 ezer fényévnyire lévő hely felé (arrafelé sejtik a legvalószínűbbnek az értelmes élet létezését) a kaliforniai Allen Telescope Array-jéről, vagy az ötszáz méter átmérőjű, kínai FAST-rádióteleszkópból. 

Nem állunk szóba mindenféle jöttmentekkel

Ez lesz a „Beacon in the Galaxy” üzenet, amelynek előképe Carl Sagan és Frank Drake sztárcsillagászok 1974-es Areciboi-üzenete, az emberi faj első, rádióteleszkóppal (Arecibo, Puerto Rico) kozmoszba kiküldött kódolt névjegye, amelyet csak egyetlenegyszer sugároztak, méghozzá a Hercules csillagképben található Messier 13 csillagcsoport irányába. A rádióüzenet 1679 másodpercig tartott és 1679 bitből állt, és a szigorú ötletgazdák szentül meg voltak győződve, hogy egy intelligens fajnak igenis azonnal ki kell szúrnia, hogy az 1679 nem csupán egy légből kapott közönséges szám, hanem két prímszám, a 23 és a 73 szorzata. Határozott elvárás még feléjük, hogy minimum alapszinten tudjanak dekódolni bináris kódokat, különben, pechjükre,

és üzengethetnek össze-vissza az űrben.

Első pillantásra logikusnak tűnik a binárisan kódolt információcsomag, tízes számrendszerünk ugyanis teljességgel önkényes. Mégis, amikor Frank Drake megmutatta több Nobel-díjas kollégájának az Arecibo-üzenet prototípusát, nemcsak hogy képtelenek voltak megfejteni annak tartalmát, hanem még arra sem jöttek rá, hogy valójában egy bittérképpel van dolguk. Úgy tűnik, kizárólag csúcsintelligens élettársakat keresünk az univerzumban, mert a most tervezett üzenet is hasonló lesz.

Vajon mit szólnak majd hozzánk?

Milyen képet alakítana ki rólunk egy alienfaj, ha befogná az eddig kiküldött bemutatkozásainkat?

Először is, nem valószínű, hogy hanyatt esnének (természetesen a maguk módján) tőlünk.

Az 1977-ben útnak indított Voyager–1 és a Voyager–2 űrszondákra rögzített egy-egy aranylemezre (analóg mikrobarázdák formájában) nem csak hangokat és zenéket, hanem képeket is kódoltak, méghozzá 115-öt. Carl Saganék azonban nem voltak könyörtelenek, elhelyeztek egy frappánsnak szánt használati utasítást is az emberiség információs lemezén. Kár, hogy még a földi kutatóknak is alapos fejtörést okozott a megfejtése. Kellően kreatív földönkívüliek azonban talán megoldják a rébuszt,

De mit szólnak majd azok az idegenek, akik a moszkvai rádióteleszkópról a Nagy Medve és a Mérleg csillagképe felé 2002-ben útnak indított üzenetet izgatottan megfejtve egy fárasztó tereminkoncertet (rádióhullámok interferenciája által vezérelt analóg szintetizátor) kénytelenek meghallgatni? Vagy éppen a Klingon-operát (a klingonok a Star Trek című filmsorozat egy kitalált humanoid népe), amelyet a holland Dwingeloo Obszervatórium 25 méteres teleszkópjával sugároztak 2010-ben a kozmoszba, a földi bemutató alkalmával.

És ha megkaparintják a NASA 2011-ben elindított Jupiter-szondáját, a Junót, amelynek fedélzetén nemcsak Galileo Galilei szakállas önarcképére csodálkozhatnak rá egy pár centis alumíniumlemezen, hanem Galilei Lego-figurájára is Jupiter és Juno Lego-istenek társaságában?

Jó esetben azt mondhatják, hogy micsoda pajkos, bohókás, infantilis egy népség lehetünk, akik minden bizonnyal azzal ámítják magukat, hogy fölöttébb intelligensek. De ha majd lesz egy kis szabadidejük, talán küldenek egy válasz szmájlit.

Ám mi van, ha az idegenek véletlenül elcsípik Türkménbasi, a Türkmén Köztársaság polihisztor és superman elnökének 2005-ben űrbe lőtt Ruhnama című, türkmén nyelvű intelmeit és erkölcsi útmutatóját? Hát bizony nem kizárt, hogy sebtében lemondanának mindenféle történelmi kapcsolatfelvételt, és csapot-papot hátrahagyva rögtön továbbállnának egy messzi-messzi galaxis felé. Vagy maradnának, de akkor meg úgy tennének, mintha nem hallanának minket.