Mi az az Ockham borotvája, avagy miért jobb az egyszerűbb?

Fogadjunk, hogy nem tudja, ki mondta, hogy mindig az egyszerűbb a jobb? Nem Marie Kondo és nem is a Vogue-szerkesztő Anna Wintour, hanem egy angol középkori filozófus-szerzetes: William Ockham, akiről Ockham borotvájának nevezték el az egyszerűsítés elméletét.

Ockham felfogása szerint amikor azon gyötrődünk, miért nem hív fel a kedves, aki megígérte (villámcsapás érte; elütötte a metró; nem is volt soha semmilyen kedves), hogy tört be a lakás ablaka (gömbvillám; az ellenséges szomszéd zúzta be), vagy miért nem köszönnek a munkatársak (ki fognak rúgni, csak nekünk még nem mondták; mindig is utáltak; nem is ott dolgozunk), akkor a legegyszerűbb lesz a jó magyarázat. Vagyis a kedves épp nem ér még rá, a huzat vágta be az ablakot, a kollégák pedig olyan elfoglaltak, hogy észre sem vettek.

Mi köze a középkornak az összeesküvés-elméletekhez?

Az Ockhamnek tulajdonított mondat így szól:

Pluralitas non ponendam sine necessitate.

Vagyis ne szaporítsd feleslegesen a létezők számát, borotváld le a szükségtelen részleteket! Melyek lehetnek a felesleges létezők? A víruskreátor politikusok, a világot uraló titkos társaságok, Elvis, aki még mindig él, a lapos Föld – csak néhány a makacs, de egy pillanat alatt cáfolható összeesküvés-elméletek közül.

William Ockham a XIII. és XIV. században élt, 14 évesen csatlakozott a ferences rendhez, és a londoni kolostorban kezdte meg széles körű stúdiumait (logika, természetfilozófia, teológia). Ahogy tanulmányaiban elmélyült, egyre biztosabban vallotta magáénak és hirdette Assisi Szent Ferenc nélkülözésről szóló tanait és a szegénységi fogadalmat. De egy ellensége feljelentette a pápánál, XXII. Jánosnál, aki beidéztette a pápai udvarba, Avignonba. A rebellis William, látva, hogy a pápa és udvara milyen fényűzően él, eretneknek titulálta a katolikus egyház fejét, és lemondásra szólította fel.

A pápa ugyan nem engedelmeskedett, Ockham azonban nem csüggedt, folytatta tanulmányait, és a teológia mellett behatóan tanulmányozta a metafizikát is. Kora filozófiája a teológián és Arisztotelész tanain alapult, Ockham a nagy görögnél egyszerűbb, lecsupaszítottabb metafizikai világképet vallott – ami a későbbi empirizmushoz vezetett.

Az Ockham’s Razor, vagyis a Borotva-teória szerint ha két érvet/magyarázatot hasonlítunk össze (és minden hozzájuk kapcsolódó tényező hasonló), akkor valószínűleg az egyszerűbb magyarázat a helyes. Ugyan maga Ockham soha nem írta le ezt a takarékossági elvet, csak hasonló mondatokat találunk írásaiban, mégis az ő nevéhez kötik. Állítólag Libert Froidmont teológus és tudós tulajdonította Ockhamnek 1649-es Philosophia Christiana de Anima című könyvében.

A filozófiai zsilett ellenzői

Sok filozófus szerint Ockham borotvájának túlzott használata elfojthatja a kreativitást, és túlságosan leszűkíti a gondolkodást. Walter Chatton, Ockham kortársa még „borotvaellenes teóriát” is kitalált, amely a teljesség elve néven is ismert.

Immanuel Kant német filozófus sem volt Ockham gondolatának feltétlen híve:

Az entitások sokféleségét nem szabad elhamarkodottan csökkenteni.

A borotva- és az antiborotva-hipotézis érdekes módon kiegészíti egymást: mindkettő a gondolati szélsőségek ellen vértezi fel az embert az elméletek megfogalmazásakor. A borotva hívei ellenzik a komplikációkat, ellenzői pedig a komplexitás (szükségtelen) megszüntetését. A filozófiában és a tudományban is a mértékletesség, a racionalitás és az elmélyült gondolkodás lehet a kulcs az igazság feltárásához.