Mi történik az agyban migrénes fejfájás során?

Több mint negyvenévnyi kutatás után a tudósok nemrégiben feltárták, hogy mi történik az agyban migrén során, és azt is, hogy mi válthatja ki a rohamot, helyzetük azonban nem könnyű, ugyanis egy rendkívül sokoldalú területet kell kutatniuk. Mutatjuk, hogy mit tudunk most, és mi az, ami továbbra is megválaszolatlanul maradt a migrénnel kapcsolatban.

Annak ellenére, hogy a migrén a leggyakoribb neurológiai betegségek közé tartozik, és világszerte mintegy egymilliárd embert érint, hihetetlenül keveset tudunk arról, hogy pontosan mi okozza, hogyan kerülhető el, és hogyan kezelhető a legjobban. Ez részben annak köszönhető, hogy a migrén egy rendkívül összetett állapot, hiszen különbözőképp hat az emberekre, kiszámíthatatlan lehet, és különös módon sokkal több nőt érint, mint férfit – de nem csak ez áll a háttérben.

Ahogy arról a New Scientist is beszámolt, a migrénnel kapcsolatos kutatásokat korábban teljesen háttérbe szorították, a területtel foglalkozó tudósokat nem finanszírozták a különböző egészségügyi központok, ugyanis mindig volt valamilyen más tudományterület, mely prioritást élvezett. Ennek köszönhetően az elmúlt években nem történt áttörés a migrénnel kapcsolatos kutatási területeken, egy maroknyi tudós azonban a pénzügyi nehézségek ellenére is sikerrel járt, és megértették a migrén agyi mechanizmusait.

Talán nincs is olyan ember, aki ne hallott volna már a változatos tünetekkel (fejfájás, erőtlenség) és lefolyási idővel (néhány órától akár napokig) járó rendellenességről, akár saját magán, akár egyik ismerősén tapasztalta meg annak jeleit, mely egyáltalán nem véletlen, a migrén ugyanis a harmadik leggyakoribb betegség a világon. A tudósok megfigyelései alapján a rohamokat három különböző fázisban lehet elkülöníteni, ezek a következők:

• A legtöbb migrénes roham egy úgynevezett előérzeti fázissal vagy prodrómával kezdődik, mely számos tünettel járhat, például hangulatváltozással, nyakmerevséggel és ásítással.
• A prodrómát általában maga a migrénes roham követi, mely gyakran gyengeséggel, érzékszervi zavarokkal és persze fájdalommal is járhat, utóbbi az enyhétől egészen az elviselhetetlenig terjedhet.
• Végül a migrén „másnapossága”, vagy a posztdrome következik, amelynek következtében egyesek napokig fáradtak vagy rosszul érzik magukat a migrénes roham után.

Azt tehát már régóta tudjuk, hogy hogyan épül fel egy migrénes roham, kialakulásának okaira azonban évtizedekig nem jöttek rá a tudósok. A korábban is említett áttörést részben Lars Edvinssonnak, a svédországi Lund Egyetem professzorának köszönhetjük, aki az 1980-as és 1990-es években szintén lehetetlennek találta, hogy finanszírozást kapjon a migrénnel kapcsolatos kutatásaihoz, így inkább mellékvágányra tette projektjét és a stroke-kal kezdett foglalkozni – elmondása szerint ez volt az, ami a tudomány világában tartotta őt.

Hosszú út vezetett ideáig

Ugyan a migrénkutatás egy mellékprojekt lett, Edvinsson mégis kitartott mellette, mely ki is fizetődött, 2021-ben ugyanis három másik migrénkutatóval elnyerte az Agy díjat, eredeti nevén a The Brain Prize-t. Az egyik forradalmi felfedezés, amely a győzelemhez vezetett, az volt, hogy a neuronok, valamint az erek létfontosságú szerepet játszanak a migrén kialakulásában.

Az elképzelés, miszerint az erek tágulása okozza a migrént, eredetileg azon a tényen alapult, hogy a migrénes emberek általában lüktető fejfájást tapasztalnak, a hipotézist pedig olyan kutatások is alátámasztották, amelyek során önkénteseknek olyan gyógyszereket adtak be, amelyek kitágítják az ereiket – hamar kiderült azonban, hogy nem ez lesz az igazság. Az idegtudósok ugyanis időközben olyan eszközöket fejlesztettek ki, amelyekkel jobban lehetett mérni a véráramlást az agyban, ezeknek köszönhetően pedig egyértelművé vált, hogy a migrént átélő embereknél nem tágultak ki az ereik úgy, mint azt korábban várták.

A tudósok ezután a kalcitoningénnel kapcsolatos peptid (CGRP) nevű vegyi anyagot kezdték vizsgálni, amely látszólag befolyásolja az idegrendszer és az agy neuronjainak működését, emellett pedig képes kitágítani az ereket is. Az 1990-es évek közepére a tudósok felfedezték, hogy a CGRP a migrénes rohamok során a háromosztatú idegből szabadul fel,

Ez azonban még csak félsiker volt. Azt, hogy a migrénes rohamokat valóban a CGRP természetes felszabadulása okozza, a Koppenhágai Egyetem egyik kutatócsoportja igazolta, ahogy azt is, hogy ez a folyamat akár meg is akadályozható a manapság is használt szumatriptánnal.

De mi történik az agyban?

A fenti áttörések ellenére még mindig messze vagyunk attól, hogy pontosan megértsük, mi okozza a rohamot – más szóval, mi indítja be a háromosztatú ideget. Jelenleg az aurás, más néven klasszikus migrén jelenti a legnagyobb támpontot, az ekkor fellépő különféle neurológiai jelenségek (például látás-, beszéd- és bőrérzékelési zavarok) ugyanis visszavezethetők a nyakszirti lebenyből kiinduló hullámszerű változásokra.

Az idegsejtek először bekapcsolódnak, majd ismét kikapcsolnak, ez a minta pedig szétterjed az egész agyban, mely segít megmagyarázni az aura néhány gyakori tünetét. A villogó fények például feltehetően a látókéreg neuronjainak bekapcsolásából erednek, míg a vakfoltok valószínűleg akkor keletkeznek, amikor az idegek kikapcsolnak. A legfrissebb kutatások szerint ezek a hullámok valamilyen módon irritálhatják a fájdalomérzékelő neuronokat az agyat körülvevő membránokban, vagy magát a háromosztatú ideget is, mely a CGRP felszabadítására készteti azt – igazolni ezt azonban még a mai napig nem tudták a neorológusok.

Mint korábban írtuk, a migrén kutatásával a finanszírozási nehézségek ellenére is több kutatócsoport dolgozik, így hamarosan újabb áttörések várhatók a roham megértése és kezelése területén is. Addig azonban a legjobb, ha megpróbál minél egészségesebben élni, a stressz, a kialvatlanság, az éhség, a szomjúság, a szem túlzott igénybevétele, az alkohol, a nikotin, a koffeines üdítők, a tartósítószerek, a szennyezett levegő és az időjárási frontok ugyanis egyértelműen fokozzák a rohamok kialakulásának esélyét.