Miért lusták és szemtelenek a kamaszok?

Talán az élet legnehezebb szakasza a kamaszkor, mely körülbelül 12 éves korban kezdődik és 18-20 éves korig tart. Hirtelen testnövekedés, követhetetlen hangulatingadozások, hormonváltozások, szerotonin- és kortizolfröccsök. Egy kaotikus átmeneti állapot, még nem felnőtt, már nem gyermek, aki dacos, szemtelen és felesel. És azon kívül, hogy a barátaival lóg, legszívesebben nem csinálna semmit.

Lusták

Ha csak tehetnék, álló nap a plafont bámulnák, ahogyan Lúdas Matyi, Fazekas Mihály 1804-es elbeszélő költeményének jól ismert hőse is teszi, aki igencsak lusta siheder volt – hiába zsémbeskedett vele az édesanyja, füle botját sem mozgatta, csak a legyeket hajkurászta. 

Ugyan mi történhetett vele? Mi történik a nem sokkal korábban még örökmozgó, energiabomba gyerekekkel?  

Vekerdy Tamás pszichológus-író, a nagy sikerű Kamaszkor körül című könyv szerzője szerint semmi különös, mindössze azért tűnnek lustának, mert belefáradnak a növésbe. Tinédzserkorban akár 10-15 centit is nyúlhatnak a fiatalok pár hónap alatt, ami igencsak megviseli a szervezetet, ahogyan a hormonális változások is fárasztóak tudnak lenni.

Ám miközben heverésznek,

Gondolatok, belső képek, hangulatok kavarognak bennük, ezekben merülnek el, és ezeket élik át újra és újra. A látszólagos semmittevés közben feldolgozzák a velük történteket, és álmodoznak. Az efféle befelé figyelő, nappali álmodozást a pszichológia is ismeri, elaborációnak (feldolgozásnak) nevezi, és olyan hatékony módszernek tekinti, amellyel nagy indulatokat, lelki feszültségeket lehet elsimítani, vágyakat megélni. Márpedig a kamaszoknak tárháznyi van ezekből.

Ezért a „lusta” kamaszoknak tekintélyes heverészési igénye van, szeretnek pihenni és aludni is. Az alvást szabályozó melatoninhormon-szintjük és biológiai órájuk sincs összhangban a felnőttekével. Később lesznek álmosak, reggelenként pedig kábák, mert még mindig a melatonin hatása alatt állnak (miközben a felnőttek szervezetéből már reggel eltűnik az anyag). A reggel 8 órás iskolakezdés ezért valóságos rémálom számukra.

Szemtelenek és feleselnek

A pelyhedző állú Lúdas Matyi hetykén és pimaszul vitába szállt a vidék gőgös, hatalmaskodó uraságával, Döbrögivel a vásárban, aki csak féláron volt hajlandó megvenni libáit. Döbrögi felbőszült, elkobozta azokat, deresre húzatta a feleselő sihedert, és ötven botütést méretett rá, hogy soha ne feledje, ki az úr a környéken. Matyi erre megfenyegette a despota Döbrögit, hogy „Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!”

Nem csoda, hogy Matyi ennyire lobbanékony volt,

Tiszteletlenek és vakmerőek, mert érik az önkontrollért, az impulzív viselkedés szabályozásáért, a célokért, tervezésért felelős prefontális kéreg, az agy homlok mögötti része. Ráadásul változik az emlékeket és az érzelmeket szabályozó limbikus rendszer (benne az amygdala) is a kamaszok agyában. A tesztoszteroncunamival együtt ezért különös intenzitással és nagy kilengésekkel élik át az érzelmeket, így a dühöt is.

Vekerdy Tamás szerint a kamasz hihetetlenül élesen kezdi látni önmagát és környezetét, mindent megkérdőjelez, és kíméletlenül őszinte, kendőzetlenül elmondja véleményét. Ami szemtelenségnek hat ugyan, de a vitatkozásokkal, az ellenszegülésekkel valójában az értékeket és az értelmet, a maguk igazát keresik.

Újra megszületnek

Lúdas Matyi elszántan beváltotta ígéretét, és egyszer olasz építőmester, egyszer híres orvos álruhájában tért vissza, és náspángolta el a dölyfös uraságot, majd pedig egy ál-Lúdas Matyival érte el, hogy kettesben maradjon vele, és páholta el alaposan. Tervét megvalósította, közben pedig felnőtt, megtalálta önmagát, önálló személyiséggé formálódott. A naplopó, mihaszna, semmirekellő sihederből okos, bátor és furfangos Lúdas Mátyás lett, aki nem törődik bele az elnyomásba, visszaüt, ha kell, és kivívja igazságát.  

Azaz másodszor is megszületett. Mert ahogyan Vekerdy Tamás is mondta, a kamaszkor a második születés kora. Az első születéssel egy elkülönült kis test jön a világra, a kamaszkorban pedig egy elkülönült én, önálló identitás. Szélsőséggel teli korszak ez, amikor nem azért henyélnek naphosszat, mert lusták, hanem csak merengenek, és nem azért feleselnek, mert szemtelenek, hanem csak keresik a maguk igazságát és értékrendjét.

Meg kell érteni őket, és úgy, ahogy egy jó tréner elengedi sportolója kezét, hadd ugorjon, lengjen most már egyedül, a kamaszokat is hagyni kell. De a tréner azért még ott áll jó ideig mögötte, hogy el tudja kapni, ha lezuhanna.