Sötét bőrű emberek éltek pár ezer éve a Kárpát-medencében

Kevés emberi vonás megosztóbb, mint a bőrünk színe. Ideológiák, rasszizmus, elnyomás, rabszolgaság, népirtás épült arra, hogy mennyire markáns – vagy éppen mennyire nem – az egyes embercsoportok bőrének eumelanin pigmentációja. És leginkább a „fehér” európai ember hivalkodott, és emelte magát piedesztálra sápadt színével a történelem folyamán. Mintha valami magasabb rendű, ősidőktől létező kiválasztottság hordozói lennének a fakó bőrű európaiak az emberiség színes népei között.

Éppen ezért okozott óriási meglepetést minden idők legrégibb, teljes épségben megtalált emberi holttestének legújabb genetikai vizsgálata. Az Ötzi névre keresztelt férfi jégbe fagyott, majd onnan kiolvadt múmiáját 1991 szeptemberében fedezte fel két német túrázó Olaszország és Ausztria között, a dél-tiroli Ötz-völgyi-Alpokban, 3200 méter magasan. Akkoriban még nem voltak megbízható genetikai módszerek, de később több tucat kutatócsoport vizsgálta át tüzetesen Ötzi DNS-ét, és szép lassan kikerekedett a Jégember kiléte (lásd keretes írás).

Most azonban újra elővették a hegyi vadászt, és kiderült, hogy Ötzi nem egy sápadt bőrű férfi volt, világos árnyalatú, dús hajzattal, ahogyan azóta is ábrázolják őt, hanem

És az is kiderült, hogy nem a korábbi vizsgálatokat végezték trehányan, hanem az akkor elemzett genomja volt modern emberek DNS-ével erősen szennyezett. És persze a genetikai vizsgálati módszerek is rengeteget fejlődtek tíz év alatt.

Nem volt jó bőrben

Rendben. A Jégember sötétebb bőrű volt, és egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ahogyan egy európai embert elképzelünk. De miért akkora szenzáció ez?

Hát azért, mert megerősíti azt a teóriát, hogy a világos bőrszínt adó gének csak nem olyan rég, 3-4 ezer évvel ezelőtt terjedtek el Európában.

Hiába jelent meg az afrikai őshazából kivándorló Homo sapiens már 40 ezer évvel ezelőtt Európában, még 8 ezer évvel ezelőtt is ugyanolyan sötét bőrű népcsoportok éltek Európában, mint Afrikában, és evolúciós léptékkel nézve csak a „közelmúltban” vált általánossá a sápadt bőrszín a kontinensen.

Nem véletlenül voltak sötét bőrűek őseink. Melegebb égtájakon ugyanis az eumelanin pigmentek hatásosan védenek a sejtkárosító és folsavszint-csökkentő ultraibolya sugárzás ellen. A folsav (B9 vitamin) kulcsfontosságú vitaminja az emberi szervezetnek, hiánya megnöveli a születési rendellenességek és számos ráktípus, különösen a bőrrák kialakulásának kockázatát.

Korábban kellett volna kivilágosodnunk...

A sötét bőr a testszőrzet elvesztésével párhuzamosan alakult ki az evolúció során, és ez volt a Homo sapiens faj eredeti állapota. Nem is volt semmi probléma ezzel a bőrszínnel egészen addig, amíg elődeink ki nem vándoroltak (több hullámban) Afrikából, többek között északabbra, ahol gyengébb a napsugárzás, így az UV-sugárzás is. Fordult a kocka és Európában már nem az erős UV-sugárzás ellen kellett védekezni, hanem az ellen, hogy kevés van belőle, különösen télen, ami azért gond, mert elegendő napfény hiányában az emberi szervezet nem szintetizál elegendő, a kalcium felvételéhez (a csontok felépítéséhez és az embriók fejlődéshez) nélkülözhetetlen D-vitamint.

A problémára ideális megoldás a világos bőr,

Annyira hatékony, hogy 5-10-szer gyorsabban képes D-vitaminhoz szükséges D3-previtamint termelni, mint sötét színű társa.

Érthető az összefüggés: minél gyengébb a napfény (és az UV-sugárzás) egy földrajzi régióban, annál világosabb az őslakosok bőre, így jutva kellő mennyiségű D-vitaminhoz. Ezért jogosan feltételezhető, hogy az európai tájakra vándorló Homo sapiens csoportokra erős természetes szelektív nyomás nehezedett a világos bőr kialakulásához.

...de csak halogattuk

Csakhogy Ötzi és sok más ősi csontváz DNS-vizsgálata nem kifejezetten azt mutatja, hogy Afrikából északra kóborolt túlélő őseink gyorsan világos bőrűvé váltak volna. Hanem azt, hogy szokatlanul későn terjedt csak el a fehér bőrű népesség az emberiség történelmében.

Ötzi, the Iceman, who lived in the Alps over 5,000 years ago and whose body was naturally mummified, was dark-skinned and probably bald, contrary to previous reconstructions, a DNA study finds. It shows that many of his ancestors were farmers from Anatolia https://t.co/5f67s4D02q pic.twitter.com/1oPooZjtZZ

— History First (@history1st) August 16, 2023

Mindezek onnan tudhatók, hogy azonosították a világos bőr kialakulásáért felelős géneket, amelyek közül az SLC24A5 és a SLC45A2 gének domináns szerepet játszanak, ám sem Ötziben, sem a többi (például a mai Spanyolország, Luxemburg és Magyarország területén talált) korai vadászó-gyűjtögető emberek maradványainak genomjaiban nem bukkantak rájuk.

Na de mi történt 3-4 ezer évvel ezelőtt?

Európai régészeti lelőhelyekről származó 83 ősi emberi csontváz DNS-elemzéséből arra is rájöttek, hogy a mai európaiak legalább három ősi – vadászó-gyűjtögető és gazdálkodó – populáció keverékéből álltak össze. Közülük is a Fekete-tengertől északra fekvő sztyeppékről mintegy 4500 évvel ezelőtt tömegesen Európába vándorló jamnaja pásztorok rendelkeztek a legerősebb genetikai potenciállal (úgy gondolják, ők hozhatták az indoeurópai nyelveket is a kontinensre). Tehát csak körülbelül 700 évvel Ötzi után jelentek meg nagy számban,

Az európaiak kifehéredéséhez azonban kellett még valami más lényeges változás is. Ötzi és kortársai ugyanis vígan éltek sötét bőrükben is Európában (Ötzi ráadásul a magas hegyekben), pigmentjeik hiába szűrték meg a kelleténél jobban az afrikainál gyengébb napsugárzást, a hiányzó D-vitamint pótolni tudták – többek között – D-vitaminban gazdag hússal (tudjuk, hogy nemcsak a kőszáli kecskét, de a gímszarvast sem vetette meg a tragikusan elhunyt hegyi vadász). A tenger- vagy tóparti népcsoportok pedig halakból szerezhették meg az elengedhetetlen vitamint. 

3-4000 évvel ezelőtt azonban lassanként alapjaiban változott meg az európaiak étrendje, egyre többen hagyták maguk mögött a bizonytalan vándorló, vadászó-halászó-gyűjtögető életet, telepedtek le, és kezdtek gabonát és más növényeket termeszteni. Ezt az átmenetet nevezik neolitikus forradalomnak, ami kiszámíthatóbb élettel kecsegtetett ugyan,

amellyel a korai gazdálkodók hús vagy hal helyett a napfényből pótolhatták a létfontosságú vegyületet. Drámai gyorsasággal söpört végig és vált dominánssá a kontinens népei között a fakóság 3-4 ezer évvel ezelőttől kezdődően. Nem mellesleg ekkortól kezdett eltűnni a vadászó-gyűjtögetőket általánosan jellemző laktózérzékenység is, és kezdtek ugyancsak D-vitamin-forrásnak számító tejet is inni európai elődeink (Ötzi még nem bírta megemészteni a tejet).

Át kell színezni a múltat

Nem csak az északabbi földrajzi szélességek és a gyengébb UV-sugárzás tette tehát önmagában sápadtabbá az európaiakat, mert ha így történt volna, már évezredekkel korábban elfehéredett volna a kontinens. Kellett hozzá a vadászatról-gyűjtögetésről mezőgazdálkodásra áttérés, és a vele járó, D-vitaminban szegény, drasztikus (és egyoldalúbbá váló) étrendváltozás is.

Hiába gondolunk Európára, mint a fehér emberek ősi hazájára,

Ezért úgy tűnik, sürgősen át kell színezni kőkori és újkőkori (neolitikumi) európai elődeinkről elképzelt idilli rekonstrukciókat, fantázia-életképeket, heroikus mamutvadászó jeleneteket, és azokat is, amelyeken a nem afrikai eredetű, nagy valószínűséggel valóban fehér bőrű Neander-völgyi rokonainkkal találkozunk, és nézünk farkasszemet – fakó bőrrel. Merthogy az utolsó Neander-völgyieknek körülbelül 30 ezer éve veszett hirtelen nyomuk, és tűntek el örökre (egyik legutolsó tartózkodási helyük a napsütötte Gibraltár volt), akkoriban pedig még jó eséllyel fekete bőrben vettük fel velük a harcot. A bőrszínnek amúgy semmi jelentősége nincs, inkább örüljünk annak, hogy ha ma is látunk fehérek közt minél több európait.